Fiús lányok és lányos fiúk
Azt mondják, hogy a gender, vagyis a társadalmi nem az pusztán kulturális, társadalmi konstrukció. Vagyis azért lányosak a lányok, és azért fiúsak a fiúk, mert valakik valamikor nagyon régen kitalálták, hogy mi számít nőiesnek és mi férfiasnak és ezt nyomják le a gyerekek torkán, arra kényszerítve őket, hogy így viselkedjenek. Pedig, ha hagynák, hogy önmaguk legyenek, egészen szabadok lehetnének. Erre persze példa, hogy hát vannak lányos fiúk és fiús lányok. Ezt amolyan bizonyítékként állítják elénk, sokakat összezavarva, mert hogy honnan is tudnánk, hogy végülis ez igaz-e vagy nem.
Nem fogok bizonyításokba menni, ezt sokan megtették már, neves szakemberek, akik ezért el lettek lehetetlenítve szakmájukban. Azért hoztam fel ezt, mert sajnos nagyon sok szülőt elbizonytalanít. (tovább…)
A gyerekek nagyon szeretnek tanulni és mindenre kíváncsiak. Nagyon jó móka az ültetés. Nem is olyan bonyolult, mint az elsőre hangzik, cserébe nagyon sok mindent lehet tanulni belőle.
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”…
A minap beszélgettem egy baráttal és szóba jöttek a különféle csecsemő figyelők és csecsemőket megnyugtató kütyük. Rengeteg ilyet próbálnak rásózni a kezdő szülőkre a biztonság és kényelem ígéreteivel. De valóban szükség van ezekre? Melyek azok, amelyek valóban hasznosak, és mit szolgálnak tulajdonképpen azon túl, hogy a gyártók és viszonteladók zsebét megtöltik? 
Minden szülő vágya, hogy a gyermekének mindenből a legjobbat adja, hiszen szereti gyermekét és boldoggá akarja tenni. Viszont a gyermeknek nem “mindenre” van szüksége. Mire is van igazán szüksége egy gyermeknek? 
Szülőként gyakran kísért az a vágy, hogy a mi gyerekünk/gyerekeink legyenek a legjobbak. Legyenek szépek, ügyesek, kedvesek, ne legyen velük gond, lehessünk büszkék rájuk. És nagyon nagy fájdalommal éljük meg, amikor azt látjuk, hogy nem olyanok, mint ahogy mi elképzeljük. Hiába mondtuk el ezerszer ugyanazt, mintha süketek lennének. 
Társadalmunkban, napjainkban ez egy általánosan elfogadott (és használt) gondolatmenet: Én döntök, jogomban áll úgy dönteni, ahogy Nekem jó, hiszen az Én életemről van szó és senkinek semmi köze hozzá.
A tudatosság különböző módon hat az életünkre: segít megőrizni a belső békénket nehéz szituációkban, segít jó döntéseket hozni, megmaradni a realitás talaján, ugyanakkor erőt ad a változáshoz, változtatáshoz, hatékonnyá teszi az edzéstervet, segít kitartani, örülni a kis dolgoknak, élvezni az élet apró örömeit. Érdemes már egész korán elkezdeni nevelni rá a gyerekeket.