Sorban állok a pénztárnál, és egy anyuka sírva meséli: “Mielőtt beköltözött a koliba még »Drága Mami voltam«, most olyanok vagyunk, mint az idegenek. A gyerekem tegnap közölte, hogy én vagyok a legtoxikusabb ember, akit ismer. Mintha kicserélték volna…”
Sajnos egyre több ilyen és ehhez hasonló történettel találkozom. Legszívesebben azt mondanám: Drágám, ez nem a te gyereked hangja, nem ő találta ki egyedül. Valaki folyamatosan Continue reading “Nem vagyunk ellenségek!”


Azt mondják, hogy a gender, vagyis a társadalmi nem az pusztán kulturális, társadalmi konstrukció. Vagyis azért lányosak a lányok, és azért fiúsak a fiúk, mert valakik valamikor nagyon régen kitalálták, hogy mi számít nőiesnek és mi férfiasnak és ezt nyomják le a gyerekek torkán, arra kényszerítve őket, hogy így viselkedjenek. Pedig, ha hagynák, hogy önmaguk legyenek, egészen szabadok lehetnének. Erre persze példa, hogy hát vannak lányos fiúk és fiús lányok. Ezt amolyan bizonyítékként állítják elénk, sokakat összezavarva, mert hogy honnan is tudnánk, hogy végülis ez igaz-e vagy nem.
A gyerekek nagyon szeretnek tanulni és mindenre kíváncsiak. Nagyon jó móka az ültetés. Nem is olyan bonyolult, mint az elsőre hangzik, cserébe nagyon sok mindent lehet tanulni belőle.