Mit éreznél, ha a 16 éves gyereked egy napon a következő kérdéseket szegezné neked:
Apa, miért nem védtél meg? Amikor telefont adtál, azt mondtad, majd vigyázzak magamra. De azt nem tanítottad meg, mire kell vigyázni és hogyan vigyázzak. Hát, nem igazán ment. Szükségem lett volna rád, hogy megtaníts online közlekedni, ahogy fogtad a kezem a járdán, hogy ne szaladjak az autók elé. Nem fogtad a kezem! Hagytad, hogy elüssenek online! És még csupán észre sem vetted, hogy elütöttek, hogy szenvedek, hogy bajban vagyok! Continue reading “Apa, védj meg!”
A legtöbb szülő vágya, hogy a gyermeke boldog legyen. És nagyon sok mindent megteszünk ezért. Nyilván a lehetőségeken is múlik, de elég benézni egy babakellékeket árusító boltba, hogy mennyiféle kiskád, kisszék, kiskanál, rágóka, plüss, játék, pelenkázó, hálózsák, babakocsi, matrac, bébiőr és még sorolhatnám, mi mindent kínálnak. És a szülők többnyire megveszik, mert szívük vágya, hogy a gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Ezzel azonosítják a boldogságot. Minden szükségét kielégíteni. Pedig nem ettől lesz boldog, és ezt szíve mélyén minden szülő tudja, mégis meg-megáll egy kirakat előtt… 
Itt a nyár! Végre strand idő! Hurrá! Lehet pancsolni! Szeretném felhívni kedves szülő társak figyelmét egy fontos dologra. Nem a múlt században élünk! Tudom, ez most furán hangzik, és hogy jön ide. Nem, nem a divatról szól! Hanem arról, hogy amit lehetett a mi (mai szülők) gyermekkorunkban, azt ma már nem lehet. Illetve lehet, de nem jó ötlet, súlyos következményei lehetnek…
Amikor a 2000-es évek elején elkezdtük az ifi-táborokban meghívni a kamaszokat a tisztasági elköteleződésre, nem gondoltunk arra, hogy ez mekkorára fog nőni. Egyszerűen jó ötletnek tartottuk, hogy ne csak beszéljünk arról, hogyan lehet egy párkapcsolatot Istennek tetsző módon megélni, hanem tegyünk is valamit ez ügyben… Aztán, amikor tizensok évvel később, már a 30-hoz közel járó sráccal beszélgetve, előhúzta a farmerzsebből a nyakláncot (ilyen elköteleződés alkalmával adtunk egy jelképet a kamaszoknak), és elmondta, hogy mindig magánál tartja, és mekkora erőt ad neki, akkor éreztem, hogy hú, ez nem vicc, ebben van ERŐ!
Naivitás azt gondolni ma, hogy meg tudjuk óvni gyermekeinket a pornográf tartalmaktól. A gyerekekre sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint a felnőttekre nézve. A gyerekek agya ugyanis még fejletlen, egészen másképp fogják fel, amit látnak, számukra az valóság. Nehezen választják szét a valóságot a fantáziától, ráadásul nincsenek tisztában azzal sem, hogy a fantáziákat nem kell kiélni.
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”…
A minap beszélgettem egy baráttal és szóba jöttek a különféle csecsemő figyelők és csecsemőket megnyugtató kütyük. Rengeteg ilyet próbálnak rásózni a kezdő szülőkre a biztonság és kényelem ígéreteivel. De valóban szükség van ezekre? Melyek azok, amelyek valóban hasznosak, és mit szolgálnak tulajdonképpen azon túl, hogy a gyártók és viszonteladók zsebét megtöltik? 
Minden szülő vágya, hogy a gyermekének mindenből a legjobbat adja, hiszen szereti gyermekét és boldoggá akarja tenni. Viszont a gyermeknek nem “mindenre” van szüksége. Mire is van igazán szüksége egy gyermeknek?