-
Nincs is jobb…
A legtöbb szülő vágya, hogy a gyermeke boldog legyen. És nagyon sok mindent megteszünk ezért. Nyilván a lehetőségeken is múlik, de elég benézni egy babakellékeket árusító boltba, hogy mennyiféle kiskád, kisszék, kiskanál, rágóka, plüss, játék, pelenkázó, hálózsák, babakocsi, matrac, bébiőr és még sorolhatnám, mi mindent kínálnak. És a szülők többnyire megveszik, mert szívük vágya, hogy a gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Ezzel azonosítják a boldogságot. Minden szükségét kielégíteni. Pedig nem ettől lesz boldog, és ezt szíve mélyén minden szülő tudja, mégis meg-megáll egy kirakat előtt…
-
Végre itt a nyár
Itt a nyár! Végre strand idő! Hurrá! Lehet pancsolni! Szeretném felhívni kedves szülő társak figyelmét egy fontos dologra. Nem a múlt században élünk! Tudom, ez most furán hangzik, és hogy jön ide. Nem, nem a divatról szól! Hanem arról, hogy amit lehetett a mi (mai szülők) gyermekkorunkban, azt ma már nem lehet. Illetve lehet, de nem jó ötlet, súlyos következményei lehetnek… Nyögjem ki végre, hogy mit akarok? Hát arról van szó, hogy amikor mi gyerekek voltunk, akkor teljesen hétköznapi dolog volt, hogy az 1-2-3 éves gyerekek pucéron mászkálnak a strandon. Ezt ma már nem lehet. És nem, nem azért, mert a naptól kell védeni a kis bőrüket, arra ott a…
-
Naivitás
Naivitás azt gondolni ma, hogy meg tudjuk óvni gyermekeinket a pornográf tartalmaktól. A gyerekekre sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint a felnőttekre nézve. A gyerekek agya ugyanis még fejletlen, egészen másképp fogják fel, amit látnak, számukra az valóság. Nehezen választják szét a valóságot a fantáziától, ráadásul nincsenek tisztában azzal sem, hogy a fantáziákat nem kell kiélni. Kisfiam nagy Vitéz László rajongó (megnéztünk 3 bábjátékot), és ilyenkor hetekig azt játssza, hogy ő Vitéz László, és mindent és mindenkit püfföl. A gyerekekben összemosódik a valóság és a mese. És nem csak a mesehősöket, nagyobbak az akció hősöket utánozzák, legyen az Pókember vagy Marvel Kapitány, hanem azt is le akarják másolni, amit a pornó…
-
Célra tarts!
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”… Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé. A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem.…
-
Fontos a baba biztonsága?
A minap beszélgettem egy baráttal és szóba jöttek a különféle csecsemő figyelők és csecsemőket megnyugtató kütyük. Rengeteg ilyet próbálnak rásózni a kezdő szülőkre a biztonság és kényelem ígéreteivel. De valóban szükség van ezekre? Melyek azok, amelyek valóban hasznosak, és mit szolgálnak tulajdonképpen azon túl, hogy a gyártók és viszonteladók zsebét megtöltik?
-
Nem várhat?!
Minden szülő vágya, hogy a gyermekének mindenből a legjobbat adja, hiszen szereti gyermekét és boldoggá akarja tenni. Viszont a gyermeknek nem “mindenre” van szüksége. Mire is van igazán szüksége egy gyermeknek?
-
Felnőttbőrbe bújt gyerekek kora
Sokan beszélnek az Y-generáció és a Z-generációk problémáiról. Ezekben az előadásokban, cikkekben, tanulmányokban újra és újra a szülőket és a körülményeket hibáztatják azért, hogy a mai 20-as, 30-as éveiket élő fiatal felnőttek olyanok, amilyenek. A nyugati társadalomban egy olyan generáció lépett a felnőtt korba (bár ez is jó kérdés, hogy ki, mitől és mikortól számít felnőttnek), amely nem igazán nevezhető érzelmileg érett, felelősségteljes felnőttnek. Nem sértegetni akarok, hanem segíteni feltárni, szembenézni a valósággal!
-
Ne akarj tökéletes gyereket!
Szülőként gyakran kísért az a vágy, hogy a mi gyerekünk/gyerekeink legyenek a legjobbak. Legyenek szépek, ügyesek, kedvesek, ne legyen velük gond, lehessünk büszkék rájuk. És nagyon nagy fájdalommal éljük meg, amikor azt látjuk, hogy nem olyanok, mint ahogy mi elképzeljük. Hiába mondtuk el ezerszer ugyanazt, mintha süketek lennének.
-
Mi mindenre van szüksége a gyereknek?
Sok minden fontos, de nem minden szükséges Vannak, akik arra hivatkozva, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, nem vállalnak egynél több gyermeket. Vagy esetleg kettőt, hogy mindent biztosítani tudjanak, amire szükségük van. De valóban mindent meg kell adni a gyermeknek?
-
Manipulál a gyerek, hogy kezeljem?
Normális az, hogy a gyerekem hol dühkitöréssel, hol érzelmi zsarolással, manipulációval próbálkozik elérni a célját? Olyan sok a vita, hogy az már ijesztő. Hát igen, a gyerek elkezdett kamaszodni, és ennek a folyamatnak része, hogy elkezdi feszíteni a határokat, szabadságot követel magának. A szülőre általában akadályként tekint, aki útban van a szabályokkal, elvárásokkal, korlátokkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség korlátokra, szabályokra, hogy nem várhatjuk el, hogy a gyerek tisztelettudó legyen.
