Blog

A minap beszélgettem egy baráttal és szóba jöttek a különféle csecsemő figyelők és csecsemőket megnyugtató kütyük. Rengeteg ilyet próbálnak rásózni a kezdő szülőkre a biztonság és kényelem ígéreteivel. De valóban szükség van ezekre? Melyek azok, amelyek valóban hasznosak, és mit szolgálnak tulajdonképpen azon túl, hogy a gyártók és viszonteladók zsebét megtöltik?Amikor újszülöttel gazdagodik egy család, különösen is, ha ez az elsőszülött, millió kérdés merül fel a szülőkben. Különféle szervezetek rengeteg reklámanyaggal “ajándékozzák” meg, hogy legyen miből válogatni, és ha netán felmegy a netre körülnézni, akkor aztán a jóságos és figyelmes gúgli csak úgy dobja fel a mindenféle hirdetéseket. Könnyű összezavarodni.

Minden szülő vágya, hogy a gyermekének mindenből a legjobbat adja, hiszen szereti gyermekét és boldoggá akarja tenni. Viszont a gyermeknek nem “mindenre” van szüksége. Mire is van igazán szüksége egy gyermeknek?Előadásaimon mindig el szoktam mondani, hogy hosszú távon gondolkodjunk: milyen felnőttet szeretnénk “faragni” belőle és ne csak rövid távon, azaz hogyan oldjuk meg a pillanatnyi helyzetet. A pillanatnyi megoldások mégis a hosszú távú fejlődést határozzák meg, ezért nagyon fontosak. Nyilván, amikor egy gyerek rágja a fülünket, hogy ezt vagy azt szeretné, akkor nehéz végig gondolni és tudatosan mérlegelni, hogy a pillanatnyi kérése milyen hatással lesz hosszú távú fejlődésére. Legtöbbször meg

Sokan beszélnek az Y-generáció és a Z-generációk problémáiról. Ezekben az előadásokban, cikkekben, tanulmányokban újra és újra a szülőket és a körülményeket hibáztatják azért, hogy a mai 20-as, 30-as éveiket élő fiatal felnőttek olyanok, amilyenek. A nyugati társadalomban egy olyan generáció lépett a felnőtt korba (bár ez is jó kérdés, hogy ki, mitől és mikortól számít felnőttnek), amely nem igazán nevezhető érzelmileg érett, felelősségteljes felnőttnek. Nem sértegetni akarok, hanem segíteni feltárni, szembenézni a valósággal! Miért nevezem felnőttbőrbe bújt gyerekeknek a ’80-90′-es években születetteket? (néha még a ’70-es évek végén születetteket is ide lehet sorolni) Hát azért, mert valóban gyerekesen viselkednek, reagálnak,

A felelősség olyan dolog, amit sokan emlegetnek ma, és talán pont azért, mert igyekszünk megszabadulni tőle, áthárítani, és mégis hiányzik. Talán azért, mert leginkább azt vesszük észre, ami útban van vagy hiányzik, mint ahogy a fuldokló kapkod a levegő után. Albert Kingnek van egy dala, amely így szól: “mindenki a mennybe akar jutni, de senki sem akar meghalni”, “mindenki akarja a tudni az okot, de sem akar kérdezni”. Mély igazságok vannak ebben a dalban. Valahogy egyre inkább így vagyunk ezzel: a világ egyre gyorsabban rohan, és semmiről nem akarunk lemaradni, miközben kapkodva próbáljuk utolérni magunkat vagy másokat, és kergetjük az

Szülőként gyakran kísért az a vágy, hogy a mi gyerekünk/gyerekeink legyenek a legjobbak. Legyenek szépek, ügyesek, kedvesek, ne legyen velük gond, lehessünk büszkék rájuk. És nagyon nagy fájdalommal éljük meg, amikor azt látjuk, hogy nem olyanok, mint ahogy mi elképzeljük. Hiába mondtuk el ezerszer ugyanazt, mintha süketek lennének. Nem ott tartanak, ahol szerintünk már tartaniuk kellene, nem hallgatnak ránk, nem úgy végzik a dolgokat, túl pörgősek vagy túl lusták, túl hangosak vagy túl halkak, vagy csak pont akkor vannak csendben, amikor meg kéne szólalni (pl. köszönni illedelmesen), és pont akkor beszélnek túl sokat, amikor csendben kellene lenniük (pl. elfoglaltak vagyunk,

Társadalmunkban, napjainkban ez egy általánosan elfogadott (és használt) gondolatmenet: Én döntök, jogomban áll úgy dönteni, ahogy Nekem jó, hiszen az Én életemről van szó és senkinek semmi köze hozzá. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Döntéseink ugyanis hasonlóak a tóba vetett kőhöz: egyrészt mélyre hatnak a saját életünkben, másrészt hullámokat hoznak létre, amelyek sok mindenki másra is hatnak. És ezt érdemes szem előtt tartani. Ha boldog kapcsolatokra vágysz, akkor bizony nem engedheted meg magadnak ezt a gondolkodásmódot, hiszen ez elszigetel, eltávolít és előbb-utóbb magadra maradsz a döntéseiddel, életeddel! Békétlen, nyugtalan, zavaros lesz a TE életed. Sokszor kell döntéseket hoznunk és sokszor

Szeptember elseje. Sok családban új időszámítás. Nem csak a menetrendek változnak ilyenkor, hanem az egész életünk, időbeosztásunk. A nyári pihenés, lakásfelújítás, gyerekfelvigyázás-szervezés és hasonló műveletek után visszatér a rend. Vagy sokaknál a rohanás, pánik, mindenhonnan-elkések és tiszta ideg vagyok időszaka? Hogyan lehetséges, hogy egyeseknek könnyen megy az átállás, míg másoknak hetekig, vagy akár egész tanévben fejfájást okoz? Lehet-e ezen változtatni? Egyrészt, ahogy azt már annyiszor írtam és mondtam, különbözőek vagyunk. Van, aki természeténél fogva, vagy azért mert így nevelték, ebbe nőtt bele, szereti a rendszerességet. Neki könnyű az átállás, sőt, az iskolakezdéssel fellélegzik: újra lesz rendszer a hétköznapokban, lesz napi

Gyakran találkozom elcsigázott emberekkel, akiknek már elegük van a társkereső oldalakból, alkalmazásokból, rosszul sikerült randikból és már ott tartanak, hogy feladják. Ha átélted azt, hogy naponta nézegeted a profilodat és semmi értelmes üzenet nem jön, vagy már egy ideje levelezel/csettelsz valakivel (esetleg több mindenkivel) és már az első randi előtt kezdesz rájönni, hogy ez felejtős, esetleg túl vagy már 10-20-…50. sikertelen randin, próbálkozáson, akkor érted miről beszélek. Az alábbi tippek segíthetnek újra nekilendülni, esetleg stratégiát váltani. 1. Ne add fel! Tudom, nehéz! A kudarcok könnyen letörnek. De akkor se add fel. Ha nem az éppen aktuális jelölt a nagy Ő,

A tudatosság különböző módon hat az életünkre: segít megőrizni a belső békénket nehéz szituációkban, segít jó döntéseket hozni, megmaradni a realitás talaján, ugyanakkor erőt ad a változáshoz, változtatáshoz, hatékonnyá teszi az edzéstervet, segít kitartani, örülni a kis dolgoknak, élvezni az élet apró örömeit. Érdemes már egész korán elkezdeni nevelni rá a gyerekeket. Íme néhány játék, amit egészen kis gyerekekkel is játszhatunk a családban, és amelyek észrevétlenül segítik a gyermekek fejlődését: Póz-aktivity Mindenki gondoljon egy mesebeli lényre, akit mindenki ismer. Ezt követően sorban mindenki bemutatja a választott lényt úgy, hogy a rá jellemző testtartást veszi fel, pózol. A többiek feladata kitalálni

Mindenki vágyik arra, hogy boldog életet éljen, mégis előfordul, hogy a lelkünk nem örömmel és boldogsággal telik meg, hanem méreggel. Nézzünk meg néhány lélek-mérget és hogy mit kezdhetünk ezekkel, hogyan küzdhetünk ellenük. Mérgező düh A düh olyan indulat, amely egészen át tudja formálni a legszelídebb és legkedvesebb embert is. Ha kézben tartjuk, hatalmas ereje át tud segíteni nehéz helyzeteken. Viszont amikor szabad utat engedünk és agresszióvá válik, az megmérgezi a kapcsolatainkat, énképünket, életünket. A következő lépések segíthetnek fékezni romboló erejét és javadra fordítani: Ismerd el, hogy dühös vagy. Ettől még nem vagy rossz ember, csak éppen ilyen állapotban vagy. A