Nyár, strandolás, tehát szexuális nevelés. Jó lehetőség újra átvenni az alapokat: intim testrészeket eltakarjuk, és ezt lehet gyakorolni, átöltözés, fürdés, stb. Igen ám, de gyakran találkoztunk azzal, hogy 5-6 éves fiúcskákat és kislányokat a szülők úgy strandoltatták, mint a XX. században… libegett a himbilimbi… Az én gyerekeim pedig megrökönyödve ujjal mutogatták és hangosan kiabálták, hogy “Anyaaaaaa! Nééééézd!!! Nem takarja el az intim testrészeiiiiiiit! Szólsz az anyukájának, hogy tanítsa meg?” Milyen jó, hogy legalább ez már megy nekik! Hurrá! Közben ég pofám – mert miért ne égne, pedig büszkének kellene lennem rá, hogy ilyen kis ügyesek már 3 és 5 évesen a kicsik… Szóval hümm… Most eldönthetem, hogy szégyenkezek azért, hogy a gyerekeim hangosan kiabálnak és ujjal mutogatnak, és próbálom őket lecsitítani, vagy kiaknázom a lehetőséget és egy újabb leckét tanulunk. Vajon melyik legyen? Continue reading “Ragadd meg az alkalmat”
Blog
A divaton túl
Néhány napja megakadt a szemem pár adaton, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egy 2021-es amerikai felmérés 14-18 évesek között azt mutatta, hogy a válaszadók 74%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, a válaszadók negyede LMBTQ+-nak, miközben 57%-nak még nem volt szexuális kapcsolata. Hogy is van ez? Az adatok még érdekesebbek, ha mellé tesszük a 2020-ban az UCLA Williams Intézet felmérésének adatait, melyek szerint a 18–34 évesek kb. 15,9%-a LMBTQ+-ként azonosította magát az Egyesült Államokban.
Vagyis a fiatalabb generációnál (14-18 évesek) sokkal magasabb a magukat LMBTQ+-nak vallók aránya, mint a 18-34 éveseknél.
Azon gondolkodtam, mi állhat a háttérben… Continue reading “A divaton túl”
Végre itt a nyár
Itt a nyár! Végre strand idő! Hurrá! Lehet pancsolni! Szeretném felhívni kedves szülő társak figyelmét egy fontos dologra. Nem a múlt században élünk! Tudom, ez most furán hangzik, és hogy jön ide. Nem, nem a divatról szól! Hanem arról, hogy amit lehetett a mi (mai szülők) gyermekkorunkban, azt ma már nem lehet. Illetve lehet, de nem jó ötlet, súlyos következményei lehetnek…
Nyögjem ki végre, hogy mit akarok? Hát arról van szó, hogy amikor mi gyerekek voltunk, akkor teljesen hétköznapi dolog volt, hogy az 1-2-3 éves gyerekek pucéron mászkálnak a strandon. Ezt ma már nem lehet. És nem, nem azért, mert a naptól kell védeni a kis bőrüket, arra ott a múlt századinál sokkal hatékonyabb naptej! Continue reading “Végre itt a nyár”
Tisztaságra nevelés
Amikor a 2000-es évek elején elkezdtük az ifi-táborokban meghívni a kamaszokat a tisztasági elköteleződésre, nem gondoltunk arra, hogy ez mekkorára fog nőni. Egyszerűen jó ötletnek tartottuk, hogy ne csak beszéljünk arról, hogyan lehet egy párkapcsolatot Istennek tetsző módon megélni, hanem tegyünk is valamit ez ügyben… Aztán, amikor tizensok évvel később, már a 30-hoz közel járó sráccal beszélgetve, előhúzta a farmerzsebből a nyakláncot (ilyen elköteleződés alkalmával adtunk egy jelképet a kamaszoknak), és elmondta, hogy mindig magánál tartja, és mekkora erőt ad neki, akkor éreztem, hogy hú, ez nem vicc, ebben van ERŐ!
Most szülőknek tartok kurzusokat a keresztény szexuális nevelésről, és sokszor jön a kérdés, jelzés, hogy “tisztaságra szeretném tanítani a gyereket”… Continue reading “Tisztaságra nevelés”
Aknamező
“Bízzuk a véletlenre” – mondják sokan. Vagy ha nem is mondják, de így élnek. A felelősségvállalás kezd ismeretlen fogalom lenni. “Lesz, ahogy lesz. Eddig is megoldottuk, ezután is lesz valahogy.” Lehet így élni, és van, akinek ez így jó. Mégis van egy terület, ahol meggyőződésem, hogy ez a hozzáállás egyenlő az aknamezőn való sétálással. Vagy belelépek vagy nem. Hátha megúszom…
Lassan minden napra jut egy pedofil ügy. És valahogy az az érzésem, hogy még ez sem képes felébreszteni minket! Helló! Nem a múlt században élünk! Ez egy új világ! Egy másik, mint amiben felnőttünk… Szakemberek húzzák a vészharangot, a politikusok a döntést a szülőkre bízták, ami igen helyes, csakhogy a szülők félnek a kényes témától… Ami érthető is!
Valaki oldja meg helyettem!
Az elmúlt hetekben több felkérést is kaptam, hogy menjek, oldjam meg, iskolába, ide-oda… Újra és újra elmondom: a szexuális nevelés a SZÜLŐ DOLGA! Annyira különleges helyzetben vagyunk szülőként, hogy ezt senki nem tudja pótolni!!! Miért nem használjuk ki? Continue reading “Aknamező”
Naivitás
Naivitás azt gondolni ma, hogy meg tudjuk óvni gyermekeinket a pornográf tartalmaktól. A gyerekekre sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint a felnőttekre nézve. A gyerekek agya ugyanis még fejletlen, egészen másképp fogják fel, amit látnak, számukra az valóság. Nehezen választják szét a valóságot a fantáziától, ráadásul nincsenek tisztában azzal sem, hogy a fantáziákat nem kell kiélni.
Kisfiam nagy Vitéz László rajongó (megnéztünk 3 bábjátékot), és ilyenkor hetekig azt játssza, hogy ő Vitéz László, és mindent és mindenkit püfföl. A gyerekekben összemosódik a valóság és a mese. És nem csak a mesehősöket, nagyobbak az akció hősöket utánozzák, legyen az Pókember vagy Marvel Kapitány, hanem azt is le akarják másolni, amit a pornó filmekben látnak.
A gyerekeket komolyan megzavarja a pornográf tartalom: érzelmileg felkavarja, gondolataikban összezavarja. Continue reading “Naivitás”
Keresztény szülők és a szexuális nevelés
Mostanában mindenhol azt halljuk, hogy a szexuális nevelés a szülő dolga, de mégis hogy csináljuk? Minket senki nem tanított. Itt-ott felszedtünk ezt-azt, aztán lett valahogy. Sajnos ma ez már nem működik. Gyerekeink nagyon korán találkoznak, hát hogy is fogalmazzak, keresztény hitünkkel nem összeegyeztethető ideológiákkal, amelyek már egészen korán hatnak rájuk. Talán elképesztőnek tűnik, hogy már 1. osztályban beszélgetnek erről. A nagyfiam 2.-os volt, amikor pornó képeket mutatott neki egy lány osztálytársa. Jó néhány éve. Szóval, ha lépés előnyben akarunk lenni, ennél korábban kell kezdeni. Hiszen a mi feladatunk szülőként felvértezni őket.
Add magad
Gyakran látok helikopter szülőket. Tudjátok, akik folyton a gyerekek körül köröznek, és lesik minden kívánságukat, mintha azon múlna a gyerek boldogsága, hogy a szülőtől megkapja-e azonnal és maradéktalanul azt, amit kér. Ha ezek a szülők tisztában lennének azzal, mekkora kárt tesznek, talán erőt vennének magukon, és megküzdenének a hisztikkel. Continue reading “Add magad”
Célra tarts!
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”…
Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé.
A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem. De enélkül még azt sem tudjuk meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz. Continue reading “Célra tarts!”
Tippek a párválasztáshoz
A párválasztás komoly feladat és nagyon nehéz kérdés, különösen akkor, ha valakinek nincs tapasztalata, vagy ellenkezőleg, már túl van néhány csalódáson. Ahogy telik az idő egyre sürgetőbbnek érezhetjük és egyre nagyobb lehet a nyomás, egyre több kétely merül fel: vajon nem vagyok túl válogatós? Lesz még következő versenyző? Nehogy újra elrontsam!