A legtöbb szülő vágya, hogy a gyermeke boldog legyen. És nagyon sok mindent megteszünk ezért. Nyilván a lehetőségeken is múlik, de elég benézni egy babakellékeket árusító boltba, hogy mennyiféle kiskád, kisszék, kiskanál, rágóka, plüss, játék, pelenkázó, hálózsák, babakocsi, matrac, bébiőr és még sorolhatnám, mi mindent kínálnak. És a szülők többnyire megveszik, mert szívük vágya, hogy a gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Ezzel azonosítják a boldogságot. Minden szükségét kielégíteni. Pedig nem ettől lesz boldog, és ezt szíve mélyén minden szülő tudja, mégis meg-megáll egy kirakat előtt… Continue reading “Nincs is jobb…”
Blog
Fiús lányok és lányos fiúk
Azt mondják, hogy a gender, vagyis a társadalmi nem az pusztán kulturális, társadalmi konstrukció. Vagyis azért lányosak a lányok, és azért fiúsak a fiúk, mert valakik valamikor nagyon régen kitalálták, hogy mi számít nőiesnek és mi férfiasnak és ezt nyomják le a gyerekek torkán, arra kényszerítve őket, hogy így viselkedjenek. Pedig, ha hagynák, hogy önmaguk legyenek, egészen szabadok lehetnének. Erre persze példa, hogy hát vannak lányos fiúk és fiús lányok. Ezt amolyan bizonyítékként állítják elénk, sokakat összezavarva, mert hogy honnan is tudnánk, hogy végülis ez igaz-e vagy nem.
Nem fogok bizonyításokba menni, ezt sokan megtették már, neves szakemberek, akik ezért el lettek lehetetlenítve szakmájukban. Azért hoztam fel ezt, mert sajnos nagyon sok szülőt elbizonytalanít. Continue reading “Fiús lányok és lányos fiúk”
Ültess magokat az ovisoddal
A gyerekek nagyon szeretnek tanulni és mindenre kíváncsiak. Nagyon jó móka az ültetés. Nem is olyan bonyolult, mint az elsőre hangzik, cserébe nagyon sok mindent lehet tanulni belőle.
Nem kell hozzá kert, de még egy terasz sem, elég egy polc az ablak közelében. Kaspót, meg egy kis földet sem nehéz beszerezni. És a mag? Hát lehet paradicsom, paprika, eper, uborka, bármi, ami gyakran előfordul az ebédlőasztalon. Sőt, még jobb, ha különböző magokat ültetünk különféle kaspókba.
Mire jó mag ültetés? Continue reading “Ültess magokat az ovisoddal”
Önmegtartóztatás: áldás vagy átok?
Ne várj! Vedd el, ami neked jár! Vagy amire vágysz! Ne fogd vissza magad! Szabad vagy! Jogod van hozzá! Most! Azonnal! – ezek mind olyan szlogenek, amikkel nap mint nap találkozunk. De nem csak mi, felnőttek, akik mondjuk, ha van egy értékrendünk, ha tudunk priorizálni, sokszor csak mosolygunk rajta, hiszen különösen szülőként gyakran szembesülünk azzal, hogy jár nekem az alvás, vágyom az alvásra, ha nem fogom vissza magam, állva alszom el, és mégsem teszem. Miért? Mert beteg a gyerek, vagy csak szeles az idő és sír, túlpörgött és nem tud elaludni, határidős feladataim vannak, reggel utazunk és még pakolni kell… Millió oka lehet (és van).
Oké, én, felnőttként, tisztába vagyok azzal, hogy ezek többnyire reklámszövegek. Mégis hatnak rám, mert érzelmeket ébresztenek bennem, és egyre frusztrál, hogy “a csudába is, miért csak másnak jár, nekem miért nem?” Időnként elrabolja a békémet, nyugtalanít, de túllépek rajta és haladok tovább.
Na de mi van a gyerekekkel? Akiknek még nem alakult ki az értékrendjük, nem tudnak különbséget tenni a pillanatnyi vágy, a távlati célok, a fontos és jelentéktelen között, akik nem tudnak várni, sőt, még azt is csak most tanulják (ha egyáltalán tanítja nekik valaki), hogy mit jelent és hogyan kell tekintettel lenni másokra?
Melyik az erősebb? A vágy vagy az akarat? Melyik előbbre való: amit én szeretnék, amit érzek, vagy amit a józan ész diktál, Isten parancsa, a szeretet? Kell-e várni? Mikor és mire? És hogyan? Lehet ezt tanulni?
Az önmegtartóztatás olyan nagy szónak tűnik és olyan elavultnak! Pedig, ha kicsit közelebbről megnézzük, átszövi a hétköznapjainkat. Vegyünk egy egyszerű példát: ha kakilni kell, két lehetőségem van. Azonnal engedek az ingernek, vagy várok vele, amíg eljutok egy wc-re. Ugye az első eset bűzlik, a második kívánatos, bár néha nehéz… Persze ezt észre sem vesszük. Bezzeg, ha 2-3 év körül gyerekünk van, akit szoktatunk le a pelenkáról, és hát gyakran előfordul, hogy még nem megy neki az önmegtartóztatás, akkor ugye akár napi szinten is találkozunk a jelenséggel és igyekszünk minél hamarabb önmegtartóztatásra tanítani a gyereket. Mert várni kell! Késleltetni kell! És lehet. Tanulható! Gyakorlás teszi a mestert!
Vajon hányan gondolunk arra nap mint nap, hogy “húúúú, de nagyon megerőltettem ma magam, nehogy besz…rjak! Milyen borzalmas dolog ez az önmegtartóztatás! Miért kell várni? Miért nem lehet, hogy azonnal ott, ahol vagyok magam alá csinálok, mint a kutyák?” Talán mert nincs nálad kakis-zacskó? Bár mondjuk az még megoldható volna. Milyen volna, ha mindenki úgy járna, hogy hordaná magánál a kakis-zacsit, aztán az utcán, ahol éppen rájön, gyorsan odacsinál, összeszedi, első kukába bedobja, és mehet is tovább… Nem? Egyszerű és nagyszerű. Minek komplikálni itt a dolgokat, fogyasztani a vizet, áramot, minek ez az egész önmegtartóztatás izé… Miért nem? Mert nem vagyunk kutyák? Na jó, akkor cica-mód: homokkal eltakarjuk… Az se jó? De miért?
És ha már ezzel ennyire ellenkezünk, akkor mi a helyzet a szex-szel? Azt miért nem lehet ugyanígy késleltetni? Miért olyan hú de nagy dolog várni! Képzeljétek el, hogy még soha senki nem halt bele abba, hogy nem elégítette ki nemi vágyait! Fordítva már nem igaz, mert elég sok betegséget össze lehet szedni, és ebbe viszont millió számra haltak meg emberek. De az önmegtartóztatásba még senki! Sőt, nagyon sokan vannak, akik a zsebükben hordják a kis kuki-zacskót, hogy bármikor rájuk jön a nemi vágy, és akad egy alkalmas lyuk, legyen náluk, utána kukába dobják és mindenki megy tovább a maga útján. Hogy ez így nem hangzik olyan jól? De miért is? Hogy is van ez?
Az önmegtartóztatás, a késleltetés olyan képességek, amelyek nem csak a kakiláskor jönnek jól, hanem az életben nagyon-nagyon sok helyzetben: amikor pl. tudom, hogy jönnek az őszi akciók, akkor gond nélkül tudok várni a kívánt cipőre, ruhaneműre, elektronikai cikkre, vagy bármire. Amikor beteg a gyerek, tudok virrasztani. Amikor fáradt a házastársam, félre tudom tenni a saját fáradtságomat és rá figyelek, átveszem a feladatát. Amikor késik a busz, hosszú a sor a kasszánál, nincs parkolóhely, stb. Hétköznap állandóan gyakoroljuk! Tanítsuk meg a gyerekeinket is rá! Magától nem megy, de tanulható. Tanítsd meg gyermekednek!
Várni lehet! Várni sokszor érdemes! Meghozza a gyümölcsét!
Ragadd meg az alkalmat
Nyár, strandolás, tehát szexuális nevelés. Jó lehetőség újra átvenni az alapokat: intim testrészeket eltakarjuk, és ezt lehet gyakorolni, átöltözés, fürdés, stb. Igen ám, de gyakran találkoztunk azzal, hogy 5-6 éves fiúcskákat és kislányokat a szülők úgy strandoltatták, mint a XX. században… libegett a himbilimbi… Az én gyerekeim pedig megrökönyödve ujjal mutogatták és hangosan kiabálták, hogy “Anyaaaaaa! Nééééézd!!! Nem takarja el az intim testrészeiiiiiiit! Szólsz az anyukájának, hogy tanítsa meg?” Milyen jó, hogy legalább ez már megy nekik! Hurrá! Közben ég pofám – mert miért ne égne, pedig büszkének kellene lennem rá, hogy ilyen kis ügyesek már 3 és 5 évesen a kicsik… Szóval hümm… Most eldönthetem, hogy szégyenkezek azért, hogy a gyerekeim hangosan kiabálnak és ujjal mutogatnak, és próbálom őket lecsitítani, vagy kiaknázom a lehetőséget és egy újabb leckét tanulunk. Vajon melyik legyen? Continue reading “Ragadd meg az alkalmat”
A divaton túl
Néhány napja megakadt a szemem pár adaton, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egy 2021-es amerikai felmérés 14-18 évesek között azt mutatta, hogy a válaszadók 74%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, a válaszadók negyede LMBTQ+-nak, miközben 57%-nak még nem volt szexuális kapcsolata. Hogy is van ez? Az adatok még érdekesebbek, ha mellé tesszük a 2020-ban az UCLA Williams Intézet felmérésének adatait, melyek szerint a 18–34 évesek kb. 15,9%-a LMBTQ+-ként azonosította magát az Egyesült Államokban.
Vagyis a fiatalabb generációnál (14-18 évesek) sokkal magasabb a magukat LMBTQ+-nak vallók aránya, mint a 18-34 éveseknél.
Azon gondolkodtam, mi állhat a háttérben… Continue reading “A divaton túl”
Végre itt a nyár
Itt a nyár! Végre strand idő! Hurrá! Lehet pancsolni! Szeretném felhívni kedves szülő társak figyelmét egy fontos dologra. Nem a múlt században élünk! Tudom, ez most furán hangzik, és hogy jön ide. Nem, nem a divatról szól! Hanem arról, hogy amit lehetett a mi (mai szülők) gyermekkorunkban, azt ma már nem lehet. Illetve lehet, de nem jó ötlet, súlyos következményei lehetnek…
Nyögjem ki végre, hogy mit akarok? Hát arról van szó, hogy amikor mi gyerekek voltunk, akkor teljesen hétköznapi dolog volt, hogy az 1-2-3 éves gyerekek pucéron mászkálnak a strandon. Ezt ma már nem lehet. És nem, nem azért, mert a naptól kell védeni a kis bőrüket, arra ott a múlt századinál sokkal hatékonyabb naptej! Continue reading “Végre itt a nyár”
Tisztaságra nevelés
Amikor a 2000-es évek elején elkezdtük az ifi-táborokban meghívni a kamaszokat a tisztasági elköteleződésre, nem gondoltunk arra, hogy ez mekkorára fog nőni. Egyszerűen jó ötletnek tartottuk, hogy ne csak beszéljünk arról, hogyan lehet egy párkapcsolatot Istennek tetsző módon megélni, hanem tegyünk is valamit ez ügyben… Aztán, amikor tizensok évvel később, már a 30-hoz közel járó sráccal beszélgetve, előhúzta a farmerzsebből a nyakláncot (ilyen elköteleződés alkalmával adtunk egy jelképet a kamaszoknak), és elmondta, hogy mindig magánál tartja, és mekkora erőt ad neki, akkor éreztem, hogy hú, ez nem vicc, ebben van ERŐ!
Most szülőknek tartok kurzusokat a keresztény szexuális nevelésről, és sokszor jön a kérdés, jelzés, hogy “tisztaságra szeretném tanítani a gyereket”… Continue reading “Tisztaságra nevelés”
Aknamező
“Bízzuk a véletlenre” – mondják sokan. Vagy ha nem is mondják, de így élnek. A felelősségvállalás kezd ismeretlen fogalom lenni. “Lesz, ahogy lesz. Eddig is megoldottuk, ezután is lesz valahogy.” Lehet így élni, és van, akinek ez így jó. Mégis van egy terület, ahol meggyőződésem, hogy ez a hozzáállás egyenlő az aknamezőn való sétálással. Vagy belelépek vagy nem. Hátha megúszom…
Lassan minden napra jut egy pedofil ügy. És valahogy az az érzésem, hogy még ez sem képes felébreszteni minket! Helló! Nem a múlt században élünk! Ez egy új világ! Egy másik, mint amiben felnőttünk… Szakemberek húzzák a vészharangot, a politikusok a döntést a szülőkre bízták, ami igen helyes, csakhogy a szülők félnek a kényes témától… Ami érthető is!
Valaki oldja meg helyettem!
Az elmúlt hetekben több felkérést is kaptam, hogy menjek, oldjam meg, iskolába, ide-oda… Újra és újra elmondom: a szexuális nevelés a SZÜLŐ DOLGA! Annyira különleges helyzetben vagyunk szülőként, hogy ezt senki nem tudja pótolni!!! Miért nem használjuk ki? Continue reading “Aknamező”
Naivitás
Naivitás azt gondolni ma, hogy meg tudjuk óvni gyermekeinket a pornográf tartalmaktól. A gyerekekre sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint a felnőttekre nézve. A gyerekek agya ugyanis még fejletlen, egészen másképp fogják fel, amit látnak, számukra az valóság. Nehezen választják szét a valóságot a fantáziától, ráadásul nincsenek tisztában azzal sem, hogy a fantáziákat nem kell kiélni.
Kisfiam nagy Vitéz László rajongó (megnéztünk 3 bábjátékot), és ilyenkor hetekig azt játssza, hogy ő Vitéz László, és mindent és mindenkit püfföl. A gyerekekben összemosódik a valóság és a mese. És nem csak a mesehősöket, nagyobbak az akció hősöket utánozzák, legyen az Pókember vagy Marvel Kapitány, hanem azt is le akarják másolni, amit a pornó filmekben látnak.
A gyerekeket komolyan megzavarja a pornográf tartalom: érzelmileg felkavarja, gondolataikban összezavarja. Continue reading “Naivitás”