-
Felnőttbőrbe bújt gyerekek kora
Sokan beszélnek az Y-generáció és a Z-generációk problémáiról. Ezekben az előadásokban, cikkekben, tanulmányokban újra és újra a szülőket és a körülményeket hibáztatják azért, hogy a mai 20-as, 30-as éveiket élő fiatal felnőttek olyanok, amilyenek. A nyugati társadalomban egy olyan generáció lépett a felnőtt korba (bár ez is jó kérdés, hogy ki, mitől és mikortól számít felnőttnek), amely nem igazán nevezhető érzelmileg érett, felelősségteljes felnőttnek. Nem sértegetni akarok, hanem segíteni feltárni, szembenézni a valósággal!
-
Felelősségmentes élet?!
A felelősség olyan dolog, amit sokan emlegetnek ma, és talán pont azért, mert igyekszünk megszabadulni tőle, áthárítani, és mégis hiányzik. Talán azért, mert leginkább azt vesszük észre, ami útban van vagy hiányzik, mint ahogy a fuldokló kapkod a levegő után. Albert Kingnek van egy dala, amely így szól: “mindenki a mennybe akar jutni, de senki sem akar meghalni”, “mindenki akarja a tudni az okot, de sem akar kérdezni”. Mély igazságok vannak ebben a dalban. Valahogy egyre inkább így vagyunk ezzel: a világ egyre gyorsabban rohan, és semmiről nem akarunk lemaradni, miközben kapkodva próbáljuk utolérni magunkat vagy másokat, és kergetjük az álmokat abban a reményben, hogy valamikor meg fogunk pihenni.