-
Keresztény szülők és a szexuális nevelés
Mostanában mindenhol azt halljuk, hogy a szexuális nevelés a szülő dolga, de mégis hogy csináljuk? Minket senki nem tanított. Itt-ott felszedtünk ezt-azt, aztán lett valahogy. Sajnos ma ez már nem működik. Gyerekeink nagyon korán találkoznak, hát hogy is fogalmazzak, keresztény hitünkkel nem összeegyeztethető ideológiákkal, amelyek már egészen korán hatnak rájuk. Talán elképesztőnek tűnik, hogy már 1. osztályban beszélgetnek erről. A nagyfiam 2.-os volt, amikor pornó képeket mutatott neki egy lány osztálytársa. Jó néhány éve. Szóval, ha lépés előnyben akarunk lenni, ennél korábban kell kezdeni. Hiszen a mi feladatunk szülőként felvértezni őket.
-
Add magad
Gyakran látok helikopter szülőket. Tudjátok, akik folyton a gyerekek körül köröznek, és lesik minden kívánságukat, mintha azon múlna a gyerek boldogsága, hogy a szülőtől megkapja-e azonnal és maradéktalanul azt, amit kér. Ha ezek a szülők tisztában lennének azzal, mekkora kárt tesznek, talán erőt vennének magukon, és megküzdenének a hisztikkel.
-
Célra tarts!
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”… Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé. A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem.…
-
Tippek a párválasztáshoz
A párválasztás komoly feladat és nagyon nehéz kérdés, különösen akkor, ha valakinek nincs tapasztalata, vagy ellenkezőleg, már túl van néhány csalódáson. Ahogy telik az idő egyre sürgetőbbnek érezhetjük és egyre nagyobb lehet a nyomás, egyre több kétely merül fel: vajon nem vagyok túl válogatós? Lesz még következő versenyző? Nehogy újra elrontsam!
-
Párkapcsolati gubancok
Nemrégiben egy érdekes élményem volt. A változatosság kedvéért, merthogy mindig fontos tanulni, fejlődni, nővekedni, új megközelítésekkel ismerkedni, résztvevőként voltam jelen egy párkapcsolati workshoppon. Nagyon jó volt a workshop, sok mindent kihozott, és hát éppen ez az, ami megütött… Ill. hát, ha finoman akarok fogalmazni, mert miért ne tenném, elgondolkodtatott.
-
Identitás-coaching
Minden coaching folyamat a jelenlegi állapotból a kívánt állapotba való mozgás köré szerveződik. Az identitás-coaching abban segít, hogy egyre mélyebben kapcsolódjunk önmagunkhoz, hogy lényünk legmélyéből, a jelen-létből és a teljességből éljünk. Keresztények számára evidens, hogy Isten az a forrás, amelyből nap mint nap erőt meríthetünk, az iránytű, a teljesség. De ez a tudás még kevés ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban is megéljük.
-
Aranyszabály
Tegyétek azt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek. Ez az aranyszabály. Vagyis, ha azt akarjuk, hogy kedvesek legyenek velünk, akkor előbb mi legyünk kedvesek. Ha azt akarjuk, hogy mások segítőkészek legyenek velünk szemben, akkor előbb mi legyünk segítőkészek. Ha azt akarjuk, hogy mások bátorítsanak, akkor előbb mi bátorítsunk. Furán hangzik, és talán az első reakció az lehet, hogy “miért pont én kezdjem el?” vagy “miért legyek én kedves, amikor mindenki durva és igazságtalan”. De figyeljük csak meg: hosszú távon működik! Sőt, sokszor már rövid távon is!
-
Feladnám…
A minap elnéztem egy barátomat, ahogy egy elromlott kütyü javításával bajlódik. Mint kiderült, már napok óta nem tudja megjavítani. Elbeszélgettünk róla, megismertem a tényeket, és elnéztem milyen ingerültséget vált ki belőle. Az fogalmazódott meg bennem, hogy én már feladnám. Nem vagyok híve annak, hogy amint elromlik valami, azonnal dobjuk ki. Igenis próbáljuk megjavítani, kerüljük el a felesleges szemetelést, pénzkidobást, tegyük meg, amit megtehetünk. De úgy gondoltam, hogy ezen a ponton szerintem már nem éri meg. Majdnem kimondtam, hogy “Miért nem veszel másikat?”, de aztán mégsem. Azon gondolkodtam, hogy attól, hogy én ezen a ponton már feladnám, neki még nem kell feladnia.
-
Én már mindent megtettem!
Milyen sokszor hallom ezt a mondatot! És milyen sokszor elmondtam már magam is! És komolyan is gondoltam! A legtöbb alkalommal, amikor végig gondoltam, hogy mi az, amit megtehetnék egy probléma, egy élethelyzet, egy nehézség megoldása érdekében, akkor mindig eljutottam eddig a mondatig. De, ha egy barát, ismerős, vagy bárki megkérdőjelezte, akkor egyrészt hadakoztam, bizonygattam, hogy ezt is, meg azt is, meg mindent is megtettem már, másrészt felmerült a kétely bennem, hogy vajon van még valami?
-
Száj-kontroll
Ne szólj szám, nem fáj fejem – tartja a mondás. És milyen igaz! Nagyon sok fejfájást tud okozni az, amit és ahogyan kimondunk. A legtöbb gondot nem az okozza, hogy mások mit mondanak rólunk, hanem az, hogy mi mit mondunk, és gondolunk saját magunkról. Amikor úgy ébredünk, hogy “megint fáj”, “ma se fogok a végére jutni”, “szerencsétlen vagyok”, “ezt is nekem kell megcsinálni”, vagy amikor nap közben azzal “vigasztaljuk” magunkat, hogy “nekem ez nem megy”, “rosszul nézek ki”, “rossz passzban vagyok”, “semmi se sikerül”, “biztos velem van baj”… Amikor azt kérdezik: “hogy vagy?”, és gyorsan elpanaszoljuk minden bajunkat. Amikor magunkra gondolunk, és csak a rosszat látjuk. Elmélkedés, ima közben is…
