-
Nincs is jobb…
A legtöbb szülő vágya, hogy a gyermeke boldog legyen. És nagyon sok mindent megteszünk ezért. Nyilván a lehetőségeken is múlik, de elég benézni egy babakellékeket árusító boltba, hogy mennyiféle kiskád, kisszék, kiskanál, rágóka, plüss, játék, pelenkázó, hálózsák, babakocsi, matrac, bébiőr és még sorolhatnám, mi mindent kínálnak. És a szülők többnyire megveszik, mert szívük vágya, hogy a gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Ezzel azonosítják a boldogságot. Minden szükségét kielégíteni. Pedig nem ettől lesz boldog, és ezt szíve mélyén minden szülő tudja, mégis meg-megáll egy kirakat előtt…
-
Aknamező
“Bízzuk a véletlenre” – mondják sokan. Vagy ha nem is mondják, de így élnek. A felelősségvállalás kezd ismeretlen fogalom lenni. “Lesz, ahogy lesz. Eddig is megoldottuk, ezután is lesz valahogy.” Lehet így élni, és van, akinek ez így jó. Mégis van egy terület, ahol meggyőződésem, hogy ez a hozzáállás egyenlő az aknamezőn való sétálással. Vagy belelépek vagy nem. Hátha megúszom… Lassan minden napra jut egy pedofil ügy. És valahogy az az érzésem, hogy még ez sem képes felébreszteni minket! Helló! Nem a múlt században élünk! Ez egy új világ! Egy másik, mint amiben felnőttünk… Szakemberek húzzák a vészharangot, a politikusok a döntést a szülőkre bízták, ami igen helyes, csakhogy a…
-
Add magad
Gyakran látok helikopter szülőket. Tudjátok, akik folyton a gyerekek körül köröznek, és lesik minden kívánságukat, mintha azon múlna a gyerek boldogsága, hogy a szülőtől megkapja-e azonnal és maradéktalanul azt, amit kér. Ha ezek a szülők tisztában lennének azzal, mekkora kárt tesznek, talán erőt vennének magukon, és megküzdenének a hisztikkel.
-
Célra tarts!
A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”… Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé. A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem.…
-
Minél többet öleled, annál okosabb lesz
A fejlesztésről már írtam egy korábbi cikkben. Van, amit nem kell erőltetni és van, amibe érdemes fektetni. A szeretetet kimutatni, éreztetni a gyermekkel nagyon fontos. Íme egy újabb bizonyíték erre. Egy friss kutatás szerint, minél többet öleled az újszülöttet, annál okosabb lesz. Ohióban végezték azt a kutatást, amely 125 újszülött és koraszülött bevonásával tesztelte, milyen hatással van a testi érintés a fejlődésre.
-
Mi mindenre van szüksége a gyereknek?
Sok minden fontos, de nem minden szükséges Vannak, akik arra hivatkozva, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, nem vállalnak egynél több gyermeket. Vagy esetleg kettőt, hogy mindent biztosítani tudjanak, amire szükségük van. De valóban mindent meg kell adni a gyermeknek?
