Szülőkkel beszélgetve gyerekekről, kamaszokról, gyakran feltűnik, hogy a rosszat jobban meglátják (vagy csak jobban szóvá teszik), mint a jót. Pedig, ha részletekbe megyünk, kiderül, hogy nincs is akkora baj a gyerekkel, csak “1-2 apróság”. Vajon hogyan érzékeli ezt a gyerek?
Sokszor hallom, hogy szülők azt mondják: “Amikor nem vagyok ott, úgy viselkedik, mint egy angyal, mindenki dicséri, udvarias, rendes, kedves, rá se lehet ismerni. De amikor ott vagyok, mintha belebújt volna a kisördög, vagy nem is tudom”. Mi lehet az ok, mit lehet ezzel kezdeni – kérdezik. Continue reading “Ördög vagy angyal?”
Minden gyerek számára az a legfontosabb, hogy tapasztalja: szeretik, elfogadják, értékelik, biztonságban van, bíznak benne. Ezek azok a tapasztalatok, amelyekre építhet, amelyek szabadságot adnak, hogy önmaga lehessen. Egész életünkben ezt keressük: szeretetet, elfogadást, értékelést, biztonságot, bizalmat. Amilyen szinten tapasztaljuk ezeket, annyira tudunk harmóniában lenni önmagunkkal és a világgal. 
Ha jól belegondolunk, nem is nehéz a válasz. Már egészen kis korban elkezdődik, amikor a gyermek elkezd egyedül enni, megtanul járni, szobatisztává válik, beköti a cipőfűzőjét, olvas, ír. Ezek annyira egyértelműek. Szülőként alapnak tekintjük, hogy ezeket a készségeket megtanítjuk a gyermeknek. A folytatás viszont sokszor nem annyira egyértelmű. 
Normális az, hogy a gyerekem hol dühkitöréssel, hol érzelmi zsarolással, manipulációval próbálkozik elérni a célját? Olyan sok a vita, hogy az már ijesztő.
Gyakran hallom kamaszoktól, hogy ilyenekre panaszkodnak: mindenki rám van szállva, sose hagynak békén, nincs kedvem semmihez, depis vagyok, utálom a tesóimat, utálom a tanárokat… végül is mindenkit. Talán te is megfigyelted már milyen kiszámíthatatlanok: egyik pillanatban az egekig lelkesedik valamiért, másnap meg már unja az egészet; hogy az a kedves gyerek, aki tegnap még segítőkész volt, ma már visszaszól és követelőzik, mindenhez negatívan viszonyul vagy flegmán hanyagol, elvárja, hogy felnőttként kezeljék, de nem képes felelősen gondolkodni, eddig beszédes volt, most meg csak hallgat és nem mond el semmit…