Bármilyen furcsán is hangzik, egy olyan világban élünk, ahol mindenki szeretne célt érni, de kevesen indulnak el. Vagy, ahogy Bob Marley mondta „Mindenki a csúcsra törekszik, de senki nem akarja alulról kezdeni.” Célt érni egy nagyon szép gondolat, és egy nagyon jó élmény, ezt tudják azok, akik tapasztalták. De miért van az, hogy egyre kevesebben jutnak célba?

Annyira szeretem azt, hogy mindnyájan különbözőek vagyunk! Persze lehet hasonlóságokat felfedezni, de olyan jó, hogy nincs még egy olyan, mint én vagy mint te! És pont ebből a különbözőségből adódik a kérdés: lehet-e tanulni olyasmit, ami nem velünk-született? Pl. a céltudatosságot. Vannak emberek, akiknek a vérükben van vagy otthonról hozzák, esetleg az élet erre nevelte őket. És itt álljunk meg egy percet. Minden vérmérséklet és hajlam ellenére, az életben bármilyen képesség elsajátítható vagy fejleszthető. Ha rákényszerülünk valamire, akkor hirtelen képessé válunk rá? Nem! Mindig is képesek lettünk volna rá, de csak most kényszerültünk rá.

Ahogy azt a korábbi cikkben ígértem, ma folytatjuk a témát: 5 (+1) lépés, mely segíthet az aggodalmak kezelésében.

A minap írtam pár sort arról, hogy van, aki fizet azért, hogy féljen. De az életben előbb-utóbb mindenki találkozik olyan helyzetekkel, amikor ez nem csak játék, amikor valóban aggódik. Mi történik ilyenkor? Az aggodalom hangja főként így szól: “Mi lesz ha…” Amikor aggódsz, elhiszed azokat a gondolatokat, amelyek így kezdődnek: “Mi lesz ha…”.

Veled is megesett már, hogy beszélgetsz valakivel úgy random akármiről, és egyszer csak olyat mond, amitől nálad összeáll a kép egy teljesen más dologgal kapcsolatban? Ugye volt már ilyen! És olyan, hogy valaki annyit beszél, hogy már azt sem tudod miről van szó, csak arra vágysz hagyja már abba? Remélem ilyennel még sosem találkoztál! Talán már az is előfordult, hogy valakinek nagyon akartál segíteni, valami szuper jó megoldást adni, ami egy pillanat alatt megoldja az élete minden gondját (vagy legalábbis az aktuálisat), de nem igazán sikerült.

Van, aki szeret félni és van, aki nem. Furcsán hangzik? Pedig nem az! Van, aki fizet azért, hogy élvezze a félelemérzet által nyújtott élményt. Gondoljunk csak bele. Amikor lezuhanunk egy magaslatról a szervezetünkben ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint amikor lecsúszunk egy nagy csúszdán. Az egyiktől rettegünk, a másikat sokan keressük és fizetünk érte.

Vagyunk néhányan, akik szeretünk új dolgokat kipróbálni. Mások inkább megvárják, hogy mi kipróbáljuk, esetleg minden újtól irtóznak. Bármelyik kategóriába is tartozik valaki, az Élet mindig hoz új helyzeteket! Bármennyire is be akarunk rendezkedni, be akarjuk biztosítani magunkat, mindig lesz változás, mindig lesz váratlan szituáció, amire nem készültünk (talán nem is lehet felkészülni). Ilyenkor mi van?