A melegben is próbáljunk figyelniNyár van, strand szezon, az ember órák hosszat kint van a strandon a tömegben, melegben. Elnézegettem a körülöttem levő kis és nagyobb gyerekes családokat. Sokszor gyönyörködtem, máskor szörnyülködtem. Néhány gondolatot osztok meg abból, amit láttam és amire érdemes odafigyelni. Continue reading “4 dolog amire nyáron is figyeljünk”
Augusztus van. Az őszi nagy-menet előtti utolsó lehetőség a pihenésre. Hogyan tehetjük a szabadságot valóban pihenéssé?
Különbözőek vagyunk: van, akinek az a pihenés, ha kifekszik napozni, van, akinek a biciklitúra okoz felüdülést, vagy az utazás, másnak a társaság vagy éppen ellenkezőleg: végre lehessen egyedül a gondolataival, érzéseivel. A kísértés mégis mindenkinél ott van: rövid az idő, hozzuk ki belőle a maximumot, pihenjünk, de most gyorsan. És talán azt is tapasztaltuk már, hogy a nagy szabadság után fáradtabban térünk vissza a munkába, mint ahogy elmentünk. Ennek nem kell így lennie. Continue reading “Augusztus: pihenés vagy még több fáradtság?”
Nem tudom előfordult-e már veled, hogy egy baráti beszélgetés után olyan kifacsartnak, üresnek érezted magad, vagy éppen negatív érzésekkel teltél el. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol a média folyamatosan arra ösztönöz, hogy rossz híreket, rossz dolgokat mondjunk egymásnak, panaszkodjunk, arra fókuszáljunk ami nem megy. Ez leépít, megbénít, elégedetlenséggel tölt el. Ha valaki jót mond, akkor azt gyakran dicsekvésnek vesszük, esetleg azon tűnődünk, vajon mit akar eladni, néha talán irigység vesz erőt rajtunk. Continue reading “Szokrátész szűrői”
A fejlesztésről már írtam egy korábbi cikkben. Van, amit nem kell erőltetni és van, amibe érdemes fektetni. A szeretetet kimutatni, éreztetni a gyermekkel nagyon fontos. Íme egy újabb bizonyíték erre.
Egy friss kutatás szerint, minél többet öleled az újszülöttet, annál okosabb lesz. Ohióban végezték azt a kutatást, amely 125 újszülött és koraszülött bevonásával tesztelte, milyen hatással van a testi érintés a fejlődésre. Continue reading “Minél többet öleled, annál okosabb lesz”
A gyerekek szeretnek barátkozni, ismerkedni és még nem képesek a veszélyeket felmérni. Ezért ránk, felnőttekre hárul a feladat, hogy MEGTANÍTSUK őket. Ahogy tanítjuk, hogy az úton való átkelés előtt meg kell győződniük arról, közeledik-e jármű, ill. hogy csak biztonságos, lehetőleg előre megjelölt helyen keljenek át az úton, úgy az online világ útvesztőjében is meg kell őket tanítani biztonságosan “közlekedni”.
A rendőrség is felhívja a figyelmet a veszélyekre havonta megjelenő videókkal, amelyek segítséget nyújtanak a beszélgetésekhez és konkrét gyakorlati tanácsokat is tartalmaznak.
Ne gondoljuk, hogy még kicsi a gyerek, még nincs itt az ideje. És azt sem, hogy ezek alap dolgok, tudnia kéne. Nem tudják, és ha el is mondtuk, a pillanatnyi helyzet izgalmában nem jut eszükbe a biztonságra gondolni, meg vannak győződve róla, hogy velük ez nem történhet meg. És ezt komolyan is gondolják! Tehát újra és újra el kell ismételni és legjobb, ha már kívülről fújják, hogy “tudom-tuuuuudoooom, már 1000x elmondtad…”
A rendőrség felhívja a figyelmet arra, hogy fontos megtanítanunk a gyerekeknek, hogyan gondoskodjanak az online identitás védelméről. Fenntartásokkal kell kezelni, amikor egy ismeretlen az interneten keresztül próbál kapcsolatba kerülni; nem lehet tudni, hogy valójában ki ül a másik számítógép előtt.
Az Europol által készített tematikus weboldal elérhetősége: https://www.europol.europa.eu/sayno.
forrás: http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/bunmegelozes/aktualis/nem-vagy-egyedul-0
Jutalmazás vagy fegyelmezés? Hol a határ? Egészséges vagy inkább káros? Dicséret és büntetés, ezek ma már nem divatos szavak, de vajon milyen hatásai vannak a modern, “kreatív”, “hadd fejlődjön magától a gyerek” nevelési módszereknek?
Ha visszanézünk úgy 100 évet a gyermeknevelés történetében (a teljesség igénye nélkül), azt látjuk, hogy a 20. század elején igen kemény erkölcsi rend uralkodott, gyerekek tömegei már 8-9 éves kortól dolgozni jártak, mondhatni nem is volt gyerekkoruk, 13 évesen már felnőttnek számítottak. Continue reading “Az igazi fejlesztés”
Tanulok, de hogyan?Az életben nagyon sok mindent meg kell tanulnunk. Talán azt is írhatnám, az egész élet egy nagy tanulás. És mindnyájan különböző módon tanulunk. Mivel nem vagyunk egyformák és az élethelyzetünk is más, ezért a tanulás módja is különböző. Ki ebből, ki abból tanul. Próbáltál már beszélgetni valakivel egy közösen megélt eseményről? Ha igen, talán feltűnt, hogy mindenki másként élte meg, és ami az egyiknek elkerülte a figyelmét, a másiknak nagyon fontos volt, vagy éppen fordítva.
Az iskolában, egyetemen sok éven át azt tanuljuk, hogy tanulni a könyvekből, előadásokból kell, és persze némi gyakorlat nem árt, de lényeg, hogy jó sok időt töltsünk olvasással, elméleti tanulással. Sajnos sokakban ez rögzül. Az élet dolgaiban viszont nem így van. Continue reading “Eredményes tanulás”
Az önképünk alakulásához hozzátartozik, hogy más emberek tükröt tartsanak elénk. Kinek-kinek más szinten fontos az, hogy mit gondolnak, mit mondanak mások. Megpróbálhatunk úgy tenni, mintha nem is volna fontos, de egyáltalán nem biztos, hogy ez egészséges hozzáállás. Hiszen mindannyiunknak szükségünk van a befogadottság tapasztalatára, mindannyiunknak fontos, hogy tartozzunk valahova, hogy szeressenek, elfogadjanak, értékeljenek. Continue reading “Bénító érzelmi függőség”
Sok minden fontos, de nem minden szükségesVannak, akik arra hivatkozva, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, nem vállalnak egynél több gyermeket. Vagy esetleg kettőt, hogy mindent biztosítani tudjanak, amire szükségük van. De valóban mindent meg kell adni a gyermeknek? Continue reading “Mi mindenre van szüksége a gyereknek?”
Az érzelem nem valóságUgye milyen furcsán hangzik ez a kijelentés? Pedig igaz. Gyakran hallom, hogy “nem azt érzem, amit gondolok”, vagy “sokszor nem értem, amit érzek”. Az érzés a testünk kémiai reakciója egy változó körülményre. Egyszer például egy tónál jártunk és volt egy magas szikla, ahonnan leugráltak az emberek, láthatóan veszélytelen volt és mindenki nagyon élvezte. Nagyon vonzó volt, úgyhogy eldöntöttem, kipróbálom. Amikor felértem és odaálltam, hirtelen nagy félelem vett erőt rajtam, szinte megbénított. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom összeszorult, szédültem és legszívesebben elmenekültem volna. Continue reading “Változtathatsz azon, amit érzel”