Egész életünk döntések sorozatából áll. Felkeljek vagy ne? Mit vegyek fel? Mit egyek? Szánjak időt X-re vagy most inkább ne? Maradjak vagy menjek? Mit tanuljak? Hol dolgozzak? Kiben bízzak? … Ezek az kis és nagy döntések alakítják az életünket: a testi és lelki egészségünk, kapcsolataink, képzettségünk, végül is egész történetünk döntéseink nyomán rajzolódik ki. Nyilván, vannak rajtunk kívül álló események is, de ott is eldönthetjük, miként reagálunk azokra és ez is alakít: engem, a kapcsolataimat, a történetemet… Talán ezért is olyan nehéz sokszor dönteni. Mi lesz, ha rosszul döntök?

Néhány napja beszélgettem valakivel, aki arra panaszkodott, hogy nem halad, mert nem tudja az irányt. Ha tudná az irányt, akkor tudná mit lépjen. Ma egy kis segítséget nyújtok ahhoz, hogy megtaláld az irányt, meghatározd a célt.

A céltudatos élethez szükség van célokra. Ezek nem feltétlenül alakulnak ki maguktól. Vannak adott célok (pl. tanulmányi, munkahelyi), vannak olyan célok, amelyeket a hétköznapi élet szempontjából tartunk szem előtt (legyen hol lakni, mit enni, pénz a számlák kifizetésére, telefon, net, stb.). Ebben a sorozatban én nem ezekről a célokról írok. Hanem olyan célokról, amelyek hosszútávon értelmet adnak az életnek a hétköznapok kihívásain túl, amelyek lelkesítenek, hajtanak, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy a hétköznapi harcokat megvívjuk. Hol találunk ilyen célokat?

Az első lépések Tegnap ott maradtunk, hogy bátran álmodhatunk nagyokat. És máris kaptam néhány visszajelzést, hogy ez nem is olyan egyszerű. Miről álmodjak? Mit tervezzek? Milyen irányba menjek? Vallásos emberek hozzáteszik: mit vár Isten tőlem? Vagy mi Isten terve velem? Ezek nagyon jó kérdések! És ezekre a kérdésekre magadnak kell megkeresni a választ. Valóban nem olyan egyszerű a dolog. Több okból is. Most csak néhányat említek meg:

Bármilyen furcsán is hangzik, egy olyan világban élünk, ahol mindenki szeretne célt érni, de kevesen indulnak el. Vagy, ahogy Bob Marley mondta „Mindenki a csúcsra törekszik, de senki nem akarja alulról kezdeni.” Célt érni egy nagyon szép gondolat, és egy nagyon jó élmény, ezt tudják azok, akik tapasztalták. De miért van az, hogy egyre kevesebben jutnak célba?

Annyira szeretem azt, hogy mindnyájan különbözőek vagyunk! Persze lehet hasonlóságokat felfedezni, de olyan jó, hogy nincs még egy olyan, mint én vagy mint te! És pont ebből a különbözőségből adódik a kérdés: lehet-e tanulni olyasmit, ami nem velünk-született? Pl. a céltudatosságot. Vannak emberek, akiknek a vérükben van vagy otthonról hozzák, esetleg az élet erre nevelte őket. És itt álljunk meg egy percet. Minden vérmérséklet és hajlam ellenére, az életben bármilyen képesség elsajátítható vagy fejleszthető. Ha rákényszerülünk valamire, akkor hirtelen képessé válunk rá? Nem! Mindig is képesek lettünk volna rá, de csak most kényszerültünk rá.

Ahogy azt a korábbi cikkben ígértem, ma folytatjuk a témát: 5 (+1) lépés, mely segíthet az aggodalmak kezelésében.

A minap írtam pár sort arról, hogy van, aki fizet azért, hogy féljen. De az életben előbb-utóbb mindenki találkozik olyan helyzetekkel, amikor ez nem csak játék, amikor valóban aggódik. Mi történik ilyenkor? Az aggodalom hangja főként így szól: “Mi lesz ha…” Amikor aggódsz, elhiszed azokat a gondolatokat, amelyek így kezdődnek: “Mi lesz ha…”.