Érzések és értelem Gondolkodtál már azon, hogy milyen alapon hozol döntéseket a hétköznapok szintjén? Az ember azt gondolná, hogy a józan eszünk, a belátásunk az, ami meghatározza döntéseinket. Sajnos ez a legtöbb esetben nem így van. Ill. ha el is döntünk valamit józan ésszel, ünnepélyesen, egyáltalán nem biztos, hogy a hétköznapokban is kitartunk, másképp fogalmazva elméletben döntünk, de gyakorlatban  sokszor nem vagyunk képesek kivitelezni.

Beszélgetve emberekkel mindenhol azt hallom, hogy visszajött a tél, ősz van, hol van már a tavasz, milyen bolond ez az időjárás. Emlékeztetnék mindenkit rá: április van. Igazi áprilisi időjárásnak lehetünk tanúi. És mégis, felébred az ember reggel, issza a kávéját, néz ki az ablakon és azt gondolja magában, hogy ma nem megyek dolgozni. Húz az ágy… aludjuk át ezt az időt… És ennek ellenére felöltözik, morgolódva bár, de elindul, mert tudja, hogy ez az idő elmúlik, újra fog sütni a nap, csak néhány napig kell ezt kibírni… Az életben sokszor vagyunk így: felébredünk és arra gondolunk, nincs erőm semmihez, nincs kedvem semmihez, inkább aludjuk át ezt a napot, legyen már…

Fiatal korban mindenkinek megvan az elképzelése arról, mi fogja boldoggá tenni az életét. Több felmérés szerint a mai 20-40 év közöttiek túlnyomó része a munkában elért sikerektől várja a boldogságot, vagy legalábbis a munka teljesíti ki az életét, főként abban keresi a boldogulását. Az is látható a kutatásokból, hogy ez a generáció igen kreatív, más szükségletei vannak, mint a korábbi generációknak, könnyebben alkalmazkodik, de egyben frusztráltabb is, és egyre többen beszélnek a “quarter-life crisis“-ról, vagyis kora-felnőttkori válságról.  Ezzel szemben a Harvard Study of Adult Development kutatása kimutatta, hogy a boldog, kiteljesedett élet titka egészen máshol van, mint ahol ma a 20-as és 30-as éveiben járók keresik…

Egyre gyorsuló világban élünk. Néha úgy tűnik teljesen beleszédültünk, de látnunk kell: ez még nem a végső sebesség, még mindig gyorsulóban van világunk. Hova gyorsul még? Nem tudom. Meddig lehet feszíteni a tempót? Nem tudom. Tény, hogy az automatizálás mindent felgyorsít: egy gombnyomásra ma már szinte bármi elérhető. Elvileg mindez azért van, hogy időt nyerjünk mi, emberek. De vajon időt nyerünk vele? Emlékszem a 90-es évek végén percekig vártuk, hogy egy oldal betöltődjön az interneten és idegeskedtünk, ha 4-5 percnél tovább tartott. Ma ez másodpercekre rövidült. A statisztikák szerint, ha egy oldal nem tölt be 3 másodperc alatt, a felhasználók 60%-a továbblép. Belőled milyen reakciót vált ki, ha lassan tölt…

Egy kedves barátomról most tudtam meg, hogy egy kisebb stroke-kal kórházba került. Jobban van, mégis elgondolkodtat: 40 éves, 2 gyermekes apuka, és lelkesen szolgálja Istent, szereti a munkáját, törekszik mindent a lehető legjobban megélni, megtenni, mindenkinek segíteni. Egy másik kedves barátom munkahelyi balesetben költözött haza a mennybe 2 hónapja, 4 gyermeket hagyva hátra. És nézem magam körül és a virtuális térben a világot: mindenhol azt szajkózzák “ha elég erősen akarod és hajtasz, meg tudod csinálni”, “a pozitív szemlélet mindenen átsegít”, “keress még több pénzt”, vagy “jót tenni jó”, “ha átadod az életed Istennek biztonságban vagy”, esetleg “élj a mának, a többi úgysem számít”, “mert megérdemlem”…

Ha éltél már annyit, hogy többször is volt alkalmad kudarcot vallani, akkor boldog ember lehetsz. Igen, jól olvastad! Boldog ember lehetsz. Nem szükségszerű boldognak lenned, és a legtöbben ettől szenvednek: a kudarcban nem látnak mást, csak saját képtelenségüket, gyengeségüket. Miért is van ez? És milyen erő lehet a kudarcban? Nézőpont kérdése.