Aranyszabály

Tegyétek azt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek.

Ez az aranyszabály. Vagyis, ha azt akarjuk, hogy kedvesek legyenek velünk, akkor előbb mi legyünk kedvesek. Ha azt akarjuk, hogy mások segítőkészek legyenek velünk szemben, akkor előbb mi legyünk segítőkészek. Ha azt akarjuk, hogy mások bátorítsanak, akkor előbb mi bátorítsunk. Furán hangzik, és talán az első reakció az lehet, hogy “miért pont én kezdjem el?” vagy “miért legyek én kedves, amikor mindenki durva és igazságtalan”. De figyeljük csak meg: hosszú távon működik! Sőt, sokszor már rövid távon is!

Próbáljunk csak meg úgy végig menni reggel munkába az utcán, buszon, villamoson, hogy mindenkire mosolygunk. Mosolyogni nem nehéz, jót tesz az arcizmoknak, megszépíti az embert. De nem csak velünk tesz jót, hanem a környezetünkkel is. Figyeljük csak meg, hogy akikkel találkozik a tekintetünk, akikre rámosolygunk (és észreveszik), azok többsége visszamosolyog! Hát nem fantasztikus mosolyt varázsolni mások arcára?! Már ettől jobban érzi magát az ember, és ezután már nem csak azért mosolyog, mert mosolyogni jó, hanem már a bensője is mosolyog.

Kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik sokat mosolyognak, akik mindenben keresnek és találnak valamit, aminek örülhetnek, akik kedvesek és barátságosak másokkal, azok boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek. Számos esetben kimutatták, hogy a szeretetkapcsolatok hatására, dopamin és norepinefrin termelődik a szervezetünkben, ami erősíti az immunrendszert. A szerető emberek jobban elviselik a nehézségeket, könnyebben megküzdenek a kihívásokkal, kevésbé öregszenek. A kedvesség jót tesz az egészségnek. Azok az emberek, akik tesznek a kapcsolataikért, barátságokat ápolnak, kedvesek gyorsabban felépülnek a betegségekből.

Ugyanez vonatkozik másra is: ha durván beszélünk emberekkel, azt fogják viszonozni, ha morgunk, visszamorognak, ha elégedetlenkedünk és panaszkodunk, ezt kapjuk mi is. Ha viszont kedvesek vagyunk, akkor előbb utóbb ők is átváltanak, és kedvesek lesznek, legalább velünk. Amit másoknak adunk, ahogy másokkal viselkedünk, azt fogjuk vissza kapni. Ha tehát azt akarjuk, hogy az emberek velünk kedvesek, udvariasak, segítőkészek, mosolygósak, bátorítóak, türelmesek, nyugodtak legyenek, akkor előbb kezdjünk el mi így viselkedni mindenkivel. Nem azért, mert ők megérdemlik, hanem azért, mert ezt kívánjuk magunknak! Nem a másikért, hanem – talán önzően hangzik – saját magunkért. Ezzel mindenkinek jót teszünk! Biztos vagyok benne, hogy ez nem rossz önzés.

Mosolyogni, kedvesen szólni, odafigyelni, megdicsérni, bátorítani másokat nem kerül pénzbe. Mégis elképesztő hatása van, megváltoztatja az emberek napját, hozzáállását, békét teremt, jobbá teszi a világot. Olyan, mint egy kis kavics, amit beledobunk a vízbe. Hatására a víz elkezd gyűrűzni, és a sok-sok gyűrű messzire elhat. Talán sosem tudjuk meg, hogy egy egyszerű mosoly, egy udvarias magatartás, kedves szó milyen messzire hatott, aznap hány ember életét tette jobbá. De nem is ez a fontos.

Egy dolog biztos: ha következetesen törekszünk erre a magatartásra, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy az emberek sokkal kedvesebbek, vidámabbak, udvariasabbak és türelmesebbek velünk szemben, mi magunk pedig jobban érezzük magunkat a bőrünkben, vidámabbak, kiegyensúlyozottabbak, pozitívabbak, boldogabbak és egészségesebbek vagyunk.

“Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük!” (Máté 7,12)