Fizetni azért, hogy féljek?

Van, aki szeret félni és van, aki nem.

Furcsán hangzik? Pedig nem az! Van, aki fizet azért, hogy élvezze a félelemérzet által nyújtott élményt.

Gondoljunk csak bele. Amikor lezuhanunk egy magaslatról a szervezetünkben ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint amikor lecsúszunk egy nagy csúszdán. Az egyiktől rettegünk, a másikat sokan keressük és fizetünk érte. A különbség abban áll, hogy míg az egyikben egy reális veszélyt, fenyegetettséget esetleg életveszélyt élünk meg, a másikban tisztában vagyunk azzal, hogy biztonságban vagyunk és nem történhet semmi baj.

Mégis nem mindenki szereti az ilyen szórakozást. Ez nem egyszerűen temperamentum vagy személyiség kérdése, sokkal inkább biológia. Van aki élvezi az adrenalin rohamot és van aki irtózik tőle. Ez azért lehetséges, mert az agy kémiája különböző. Amikor valami fontosat, izgalmasat csinálunk, akkor az agyunkban dopamin termelődik jó érzéssel árasztva el azt, intenzív energiát, kicsattanó örömet okozva. Van, akinél ez a dopamin fürdő hosszabban hat, és van, akinél rövidebben. Ennél fogva van, aki jobban élvezi az izgalmakat és keresi ezt a jóleső érzést és van, aki örül, ha túl van az izgalmakon és nem igazán képes élvezni, a gondolattól is retteg.

Ezért van az, hogy egyesek szeretik a horrorfilmeket, az extrém sportokat, az ijesztgetős játékokat, mindenféle izgalmat, míg mások nagy ívben kerülnek minden hasonlót, mert napokig rosszul vannak és rémálmaik vannak tőlük.

És mivel a biztonság mindenki számára fontos, nem kockáztatunk. Inkább fizetünk, hogy biztonságban élvezzük a félelem által nyújtott izgalmakat, energiát és örömet.