Célra tarts!

A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”…

Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé.

A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem. De enélkül még azt sem tudjuk meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz.

A hétköznapokban ez nem úgy néz ki, hogy minden nap azzal kelünk – vagy kávé mellett ráeszmélünk -, hogy “Mit is akartam ma? Ja, megvan, ma is a mennybe készülök”. Mégis ehhez igazítjuk a részcéljainkat. Gyereknevelésben ilyen az, hogy

szeretni és szeretetet elfogadni képes, határozott, felelősségteljes felnőtteket neveljünk.

A gyerekeket egy időre bízza ránk Isten, hogy gondjukat viseljük, felneveljük és elengedjük őket. Vicces lett volna, ha Mária folyton ott somfordál Jézus körül és osztja az észt, hogy „kisfiam ezt így csináld”, „ott inkább azt kellett volna mondani, hogy…”, „jajj, kisfiam, minek kellett most sárral összepiszkolni a vak szemét? Meg tudod te gyógyítani anélkül is.” Pedig ma sok szülő ezt csinálja…

Egyszer el kell majd engedni a gyereket. Nap mint nap ezt gyakoroljuk, kicsiben: amikor engedjük, hogy egyedül egyen, öltözzön, rajzoljon, átkeljen az úton, házifeladatát egyedül végezze, hozzájáruljon a család rendjéhez a házimunka által, elmenjen egyedül edzésre, táborba, stb.

Fontos cél az, hogy segítsünk gyerekeinknek felfedezni, kibontakoztatni saját identitásukat.

Az egészséges személyiség alakulása az a folyamat, amelynek során egyre inkább megtalálom az eredetiségemet, hogy ki vagyok én, mi vagyok, miért vagyok, kivé válhatok, hol a helyem.

Ebben kulcsfontosságú kérdés, hogy mi Isten terve velem!

Nem lehet elégszer ismételni és megerősíteni a gyerekekben azt, hogy Isten legjobb ötlete, és Istennek eredeti terve van számára. Isten szeretné, hogy kiteljesedjen, boldog legyen. Természetesen lesznek küzdelmek, az élet osztja a pofonokat, de nincs egyedül és minden megvan benne ahhoz, hogy ezekből a harcokból győztesen kerüljön ki! Ezt újra és újra elmondjuk, éreztetjük, megerősítjük benne.

Hogyan lehetünk mi segítségére a gyerekeinknek abban, hogy felismerjék Isten róluk szóló tervét, álmát.

A 139. Zsoltár így kezdődik:
“Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.” (Zsolt 139,1-4)

Ki ismerhet ennyire valakit? Szoktuk mondani, hogy szavak nélkül is értjük egymást, és valóban ezt sokszor megtapasztalhatjuk a hozzánk igazán közel állókkal. De ki ismeri előre minden utunkat? Ki mástól kérhetünk tanácsot, a döntéseinkkel, az életutunkkal kapcsolatban, mint Istentől?

Hogyan? Hát nagyon egyszerű, és mégsem az.

Az első lépés, hogy ezt mindig szem előtt tarsuk: Isten velünk van, ismeri az utunkat és bárhová keveredünk velünk van. “Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.” (Zsolt 23,4)

A gyerekeknek korán megtaníthatjuk, hogyan kapcsolódjanak Istenhez – vagyis, hogy imádkozzanak, hogy megismerjék Istent, Isten útját. Egyszerű közös családi esti hállaadással, és azáltal, hogy látják rajtunk, hogy milyen helyzetekben imádkozunk: megáldunk másokat (pl. akik idegesítenek, vagy akik jót tesznek velünk), hogy békét kérünk, amikor békétlenek vagyunk, útmutatást, amikor tanácstalanok, stb. Hogy random helyzetekben fohászkodunk, hálát adunk, rámutatunk Isten jelenlétére, közelségére.

Ma számtalan formában és kiadásban elérhető gyerekbiblia. Szerezzünk be egyet és olvassunk belőle. Általa megismerkedhetnek az alap történetekkel. Az még jobb, ha látják, hogy mi gyakran kézbe vesszük a bibliánkat – az online változat ebben nem igazán segít. Amit a kezünkben látnak, az számukra vonzó. Nem mindegy, hogy mobilt vagy bibliát forgatunk.

A vasárnapi mise vagy istentisztelet, ahol lehetőség van rá családos hittancsoport, imacsoport, gyerekcsoport is fontos szerepet játszik abban, hogy megismerjék Istent és megtanuljanak Vele kapcsolatban lenni.

Hogy mikor van erre idő? Hát ha a napirendünket úgy állítjuk be, akkor benne lesz és rendszeres lesz. Pl. közös családi ima lefekvés előtt. Közös bibliaolvasás, közösségi alkalmak. Ha nem, hát lehet tervezni és halogatni. De ne feledjük: a végső cél mégsem az, hogy túléljük a mai napot, hanem az, hogy mi is és gyermekeink is boldogan éljünk ÖRÖKKÉ. Hajrá!