Vedd kézbe az aggodalmaidat (1)

A minap írtam pár sort arról, hogy van, aki fizet azért, hogy féljen. De az életben előbb-utóbb mindenki találkozik olyan helyzetekkel, amikor ez nem csak játék, amikor valóban aggódik. Mi történik ilyenkor? Az aggodalom hangja főként így szól: “Mi lesz ha…” Amikor aggódsz, elhiszed azokat a gondolatokat, amelyek így kezdődnek: “Mi lesz ha…”. Ez azért probléma, mert azt mondogatod magadnak,  amit elképzelsz, és el is hiszed, hogy lehetséges, lelki szemeiddel már látod is. Ez valóban nagy probléma, mert az agy nehezen tesz különbséget elképzelt és valós események között, ezért beindul az agy kémiája és a szervezeted válaszol: a szíved gyorsabban dobog, izzadsz, a légzésed felgyorsul, a szád kiszárad, az izmaid megfeszülnek, a pupillád kitágul. Az idegrendszered azt mondja: harcolj vagy menekülj. Valós veszélyhelyzetben tudnád mit kell tenni, a szervezeted stressz-válasza megoldást találna. De egy nem valós helyzetben nem marad más, mint a felfűtött állapot, amivel nem tudsz mit kezdeni: csak stresszelsz. Várod, hogy mikor fog bekövetkezni a katasztrófa és ez megbénít.

Mondjuk egy interjúra készülsz vagy egy randira és előre azon aggódsz, hogy milyen lesz, mi lesz, ha elutasítanak, és ezt lehet fokozni: “biztos azt fogják mondani, gondolni, …”. Ilyen helyzetben általában két megoldási kísérlet van (persze más is lehetséges, de ez a legelterjedtebb): megpróbálsz lehiggadni, hogy nyugodtnak tűnj, vagy el se mész, hogy elkerüld az elutasítást. Egyik sem a legjobb, mert hosszú távon félelmet, nyugtalanságot, bezárkózást, csökkent önértékelést eredményeznek. Ha elég tudatos vagy, akkor az is előfordulhat, hogy azon aggódsz, hogy már megint aggódsz és nem tudsz mit kezdeni vele.

Mi a megoldás? Erről most még csak annyit, hogy ha a figyelmedet a képzelt (lehetséges/várt) problémádról a lehetőségeidre és a gondolataidra fordítod, a helyzetből fakadó feszültséget még a javadra is fordíthatod.

Hogyan? Folytatás a következő cikkben…