Sokan beszélnek az Y-generáció és a Z-generációk problémáiról. Ezekben az előadásokban, cikkekben, tanulmányokban újra és újra a szülőket és a körülményeket hibáztatják azért, hogy a mai 20-as, 30-as éveiket élő fiatal felnőttek olyanok, amilyenek. A nyugati társadalomban egy olyan generáció lépett a felnőtt korba (bár ez is jó kérdés, hogy ki, mitől és mikortól számít felnőttnek), amely nem igazán nevezhető érzelmileg érett, felelősségteljes felnőttnek. Nem sértegetni akarok, hanem segíteni feltárni, szembenézni a valósággal!