Ragadd meg az alkalmat
Nyár, strandolás, tehát szexuális nevelés. Jó lehetőség újra átvenni az alapokat: intim testrészeket eltakarjuk, és ezt lehet gyakorolni, átöltözés, fürdés, stb. Igen ám, de gyakran találkoztunk azzal, hogy 5-6 éves fiúcskákat és kislányokat a szülők úgy strandoltatták, mint a XX. században… libegett a himbilimbi… Az én gyerekeim pedig megrökönyödve ujjal mutogatták és hangosan kiabálták, hogy “Anyaaaaaa! Nééééézd!!! Nem takarja el az intim testrészeiiiiiiit! Szólsz az anyukájának, hogy tanítsa meg?” Milyen jó, hogy legalább ez már megy nekik! Hurrá! Közben ég pofám – mert miért ne égne, pedig büszkének kellene lennem rá, hogy ilyen kis ügyesek már 3 és 5 évesen a kicsik… Szóval hümm… Most eldönthetem, hogy szégyenkezek azért, hogy a gyerekeim hangosan kiabálnak és ujjal mutogatnak, és próbálom őket lecsitítani, vagy kiaknázom a lehetőséget és egy újabb leckét tanulunk. Vajon melyik legyen? (tovább…)
“Bízzuk a véletlenre” – mondják sokan. Vagy ha nem is mondják, de így élnek. A felelősségvállalás kezd ismeretlen fogalom lenni. “Lesz, ahogy lesz. Eddig is megoldottuk, ezután is lesz valahogy.” Lehet így élni, és van, akinek ez így jó. Mégis van egy terület, ahol meggyőződésem, hogy ez a hozzáállás egyenlő az aknamezőn való sétálással. Vagy belelépek vagy nem. Hátha megúszom…