A hétköznapok rohanásában könnyű elveszni: feladatokat oldunk meg, logisztikázunk, este berogyunk az ágyba azzal az érzettel, hogy „megcsináltuk” vagy „ma se sikerült”, „holnap még mi vár ránk”… Ebben a rohanásban segíthet, ha célokat tűzünk ki és időnként rátekintünk, tudatosítjuk, hogy irányban vagyunk, nem csak hajtunk a mókuskerékben, hanem haladunk egy cél felé. A célunk pedig az örök élet. Távoli? Ez az irány, amely mindent meghatároz. Ha Istent és az örök életet, mint célt kivesszük a képletből, minden relatívvá és képlékennyé válik, nincs biztos viszonyítási pont. Olyan, mint iránytű és térkép (vagy googlemaps, waze) nélkül utazni az ismeretlenbe: vagy odatalálunk vagy nem. Vagy sikerül vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem.…