-
Feladnám…
A minap elnéztem egy barátomat, ahogy egy elromlott kütyü javításával bajlódik. Mint kiderült, már napok óta nem tudja megjavítani. Elbeszélgettünk róla, megismertem a tényeket, és elnéztem milyen ingerültséget vált ki belőle. Az fogalmazódott meg bennem, hogy én már feladnám. Nem vagyok híve annak, hogy amint elromlik valami, azonnal dobjuk ki. Igenis próbáljuk megjavítani, kerüljük el a felesleges szemetelést, pénzkidobást, tegyük meg, amit megtehetünk. De úgy gondoltam, hogy ezen a ponton szerintem már nem éri meg. Majdnem kimondtam, hogy “Miért nem veszel másikat?”, de aztán mégsem. Azon gondolkodtam, hogy attól, hogy én ezen a ponton már feladnám, neki még nem kell feladnia.
-
Szokrátész szűrői
Nem tudom előfordult-e már veled, hogy egy baráti beszélgetés után olyan kifacsartnak, üresnek érezted magad, vagy éppen negatív érzésekkel teltél el. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol a média folyamatosan arra ösztönöz, hogy rossz híreket, rossz dolgokat mondjunk egymásnak, panaszkodjunk, arra fókuszáljunk ami nem megy. Ez leépít, megbénít, elégedetlenséggel tölt el. Ha valaki jót mond, akkor azt gyakran dicsekvésnek vesszük, esetleg azon tűnődünk, vajon mit akar eladni, néha talán irigység vesz erőt rajtunk.