Száj-kontroll
Ne szólj szám, nem fáj fejem – tartja a mondás. És milyen igaz! Nagyon sok fejfájást tud okozni az, amit és ahogyan kimondunk. A legtöbb gondot nem az okozza, hogy mások mit mondanak rólunk, hanem az, hogy mi mit mondunk, és gondolunk saját magunkról. Amikor úgy ébredünk, hogy “megint fáj”, “ma se fogok a végére jutni”, “szerencsétlen vagyok”, “ezt is nekem kell megcsinálni”, vagy amikor nap közben azzal “vigasztaljuk” magunkat, hogy “nekem ez nem megy”, “rosszul nézek ki”, “rossz passzban vagyok”, “semmi se sikerül”, “biztos velem van baj”… Amikor azt kérdezik: “hogy vagy?”, és gyorsan elpanaszoljuk minden bajunkat. Amikor magunkra gondolunk, és csak a rosszat látjuk. Elmélkedés, ima közben is csak a panasz és a kérés, hogy változzak meg, de lehetőleg azonnal és nekem ne kelljen semmit tennem érte…
Hát igen, a legtöbb sérülést nem mások okozzák azzal, amit ellenünk tesznek, rólunk mondanak.
Sokkal többet tudunk mi ártani magunknak azzal, ahogyan beszélünk magunkról, akár hangosan, akár csak gondolatainkban.
Ne szólj szám, nem fáj fejem… Bárcsak tudnánk uralkodni a szavainkon, gondolatainkon!
Száj-kontroll! Ezt kéne gyakorolni!
Mi értelme meditálni, ha utána nem tudok uralkodni magamon?
Mi értelme átadni az uralmat Jézusnak, ha én nem tudok uralkodni magamon? Akkor mit adok át?
Mi értelme másokban keresni a hibát? Ők nem tudnak parancsolni a mi gondolatainknak, szavainknak!
Mi értelme panaszkodni, ha nem visz előbbre?
Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem! (Sirák fia 22,33)
A száj-kontroll nagyon fontos és hasznos! Ajánlott napi szinten gyakorolni. Csak 5′ elég ahhoz, hogy látható eredményeket érjünk el: javul a közérzetünk, megújulnak a kapcsolataink, egyenesen kivirulunk!
A gyakorlat időzítése a legfontosabb!
Amikor valamilyen negatív gondolat jut eszünkbe, akkor kell a száj-kontrollt gyakorolni! Csak 5′-ig! Sem magunknak, sem másoknak ne mondjuk el azt, ami eszünkbe jutott. Helyette keressünk valamilyen pozitív dolgot. Ez lehet egy jó tulajdonság, egy előttünk álló lehetőség, lehet hálaadás, vagy akár a saját hiányosságunk vagy hibánk kinevetése. Aki nevetni tud saját magán, az boldog ember. Ha kérdezik, hogy vagyunk, akkor mondjuk el azt, ami jó. Nem dicsekvésképpen, és ne féljünk attól, hogy dicsekvőnek néznek majd, egyszerűen csak osszuk meg azt a jót, amit tapasztalunk. Biztos van ilyen! Lehet, hogy keresni kell, de aki keres, az talál. Tehát, bátran keressünk! És osszuk meg.
A megosztás azért is fontos, mert amit tovább adunk, az erősödik bennünk is. Ha tehát a jót adjuk tovább, a másik emberrel is jót teszünk, és mi magunk is jobban fogjuk érezni magunkat!
Száj-kontroll! Esetenként 5′ már csodákat tesz!
Az okos beszédében becsület és tisztesség van, az oktalan nyelve azonban romlására szolgál. (Sir 5,15)
Minden nap eldönthetjük, hogy okosak leszünk vagy oktalanok. Legyünk okosak!