Ragadd meg az alkalmat

Nyár, strandolás, tehát szexuális nevelés. Jó lehetőség újra átvenni az alapokat: intim testrészeket eltakarjuk, és ezt lehet gyakorolni, átöltözés, fürdés, stb. Igen ám, de gyakran találkoztunk azzal, hogy 5-6 éves fiúcskákat és kislányokat a szülők úgy strandoltatták, mint a XX. században… libegett a himbilimbi… Az én gyerekeim pedig megrökönyödve ujjal mutogatták és hangosan kiabálták, hogy “Anyaaaaaa! Nééééézd!!! Nem takarja el az intim testrészeiiiiiiit! Szólsz az anyukájának, hogy tanítsa meg?” Milyen jó, hogy legalább ez már megy nekik! Hurrá! Közben ég pofám – mert miért ne égne, pedig büszkének kellene lennem rá, hogy ilyen kis ügyesek már 3 és 5 évesen a kicsik… Szóval hümm… Most eldönthetem, hogy szégyenkezek azért, hogy a gyerekeim hangosan kiabálnak és ujjal mutogatnak, és próbálom őket lecsitítani, vagy kiaknázom a lehetőséget és egy újabb leckét tanulunk. Vajon melyik legyen?
Hát persze, hogy az alkalmat meg kell ragadni! Új leckét tanulunk! Persze nem így kezdem, de már pörög az agyam, hogy is fogalmazzak, másodpercek állnak rendelkezésre, mert elillan a lehetőség…
Kezdjük a dicsérettel: “Milyen ügyesek és okosak vagytok, hogy ti ezt már tudjátok! Nagyon büszke vagyok rátok, hogy ilyen jó hangosan ordítjátok, hogy az egész strandon mindenki hallja, hogy a másik gyerek nem tudja az alapszabályokat és a szülei nem tanították meg rá…” Hm… vagyis nem egészen így, de a lényeg: Valóban büszke vagyok! Valóban örülök, hogy ezt már tudjátok! Szóval miután alaposan megdicsértem őket, rákanyarodtunk az új információra: “Az a helyzet, hogy vannak szabályok, amik a biztonságunkért vannak. De ezeket nem mindenki ismeri és van, aki nem tartja be. És vannak emberek, akik más szabályok szerint élnek. Tiszteletben tartjuk őket, és lesznek még olyan helyzetek, amikor emberek nem azok szerint a szabályok szerint viselkednek, amiket mi fontosnak tartunk, de attól még ezek a szabályok számunkra fontosak és mi betartjuk, mert a mi biztonságunkért vannak.”
Jött is a reakció: “Mint a biztonsági öv?” “Bizony, mint a biztonsági öv.” Mire a másik: “Vagy, mint amikor csalnak a játékban és hamarabb ütik le a kártyát, pedig nem is ők vannak soron?” Érdekes asszociáció, de nagyon jó!
Annyira izgalmas figyelni, hogy egy-egy ilyen új információt a gyerekek agya hova kapcsol, mire asszociál… A lényeg: vannak szabályaink, fontosak, jók, értünk vannak. És vannak emberek, akik más szabályok szerint élnek, vagy simán csak nem tartják be… És ez jó alap ahhoz, hogy majd kiskamasz korban a “másság”-ról beszéljünk: tisztelettel, szeretettel viszonyuljunk, és mégis megmaradjunk Isten igazságánál…
És hogy hányszor kell ezt eljátszani? Hát ezen a nyáron nagyon sokszor elhangzott a fenti párbeszéd, vagy ehhez hasonló… És így nyár végére talán rögzült is. De biztos vagyok benne, hogy jövő nyáron újrakezdjük…
Ha kíváncsi vagy további példákra, kezdeményezésre lehetőséget adó helyzetekre, szeretettel ajánlom a Kezdő Csomag kurzust!