Miről tanúskodik a beszéded?

“A fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik, az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde.” (Sirák Fia)

Talán ez az egy idézet is elég volna. A lényeg benne van. Vagy idézhetném Jézustól, hogy “a szív bőségéből szól a száj“.

De mit is mond a szánk? És mi köze a szívhez?

Lássuk csak. A nap nagy részét munkahelyen vagy iskolában, egyetemen tölti az átlag ember. Ott sokszor nem mi választjuk meg a témát. Néha adva van: hozzák az események, a munkatársak, stb. Érdemes mégis odafigyelni arra, hogy miként reagálunk a mások által hozott témákra, ill. milyen témákat hozunk be mi.

Mit osztok meg? Hogyan? A szavaim építenek, megerősítenek másokat? Vagy inkább panaszkodóak, kritikusak? Persze mondhatnánk azt is, hogy “igazak” és ezzel a kritikára célzunk, de mégis a lényeg sokkal inkább az, hogy épít vagy rombol az amit és ahogyan mondok?

Mert mindez rólam árulkodik. Akár tetszik, akár nem. Az önismeret és önfejlesztés kezdete az, hogy figyelek magamra: megfigyelem és tudatosítom, milyenek a szavaim, a reakcióim, a hozzáállásom. Ha többnyire pozitív az azt jelenti, hogy rendben vagyok legbelül. Ha reménykedve és pozitívan állok hozzá a nehéz helyzetekhez, kihívásokhoz, kudarcokhoz is, akkor nagyon jól vagyok legbelül. De ha nem tudok örülni más örömének, ha “keresem a kákán is a csomót” és hajlamos vagyok előbb a rosszat felfedezni (és szóvá tenni) mielőtt észrevenném, hogy azért van ott valami jó is, akkor viszont valami gond van ott legbelül. Akár elhiszem, akár nem, akár tudok róla, akár nem. Mert igaz az, hogy a szív bőségéből szól a száj. Ha tehát akarod tudni, mi van a szívedben, akkor figyelj a szádra. És ha úgy látod, hogy dolgozni kell azon, ami benned van és ami a szavaidból árad mások felé, akkor hajrá! Ne halogasd!

Ha segítségre van szükséged, keress fel bátran!