Sok minden fontos, de nem minden szükséges

Vannak, akik arra hivatkozva, hogy a gyereknek mindent meg kell adni, nem vállalnak egynél több gyermeket. Vagy esetleg kettőt, hogy mindent biztosítani tudjanak, amire szükségük van. De valóban mindent meg kell adni a gyermeknek?

Nézzük csak, mi az a minden, amire gondolunk és mi az, amire valóban szüksége van?

Amikor egy pár gyermeket vállal, szeretné megosztani vele örömét, szeretné, hogy boldog életet éljen. Lehetnek elképzeléseik arról, hogy milyen gyermekre vágynak (fiú, lány, élénk, csendes), de nagy beleszólásuk nincs abba, hogy végül is ki jön a világra. Nem tudják ki ő, milyen ember lesz, csak azt, hogy született egy gyermek. Örömmel fogadják és nagy odaadással nekilátnak a gondozásának. Szoptatás, pelenkázás, fürdetés, fektetés, séta. És mindenhez meg kell legyen a szükséges eszköz: pelenkázó, kiságy, babakocsi, fürdőköpeny, ruha, stb. Aztán ahogy elkezd nőni a gyermek, jönnek a játékok, finomságok, fejlesztő tevékenységek, külön órák… Nagyon könnyen el lehet veszni útközben.

Mert mire is van igazán szüksége a gyermeknek?

A kérdés inkább az, hogy mi a cél? Mert, ha az a cél, hogy a gyermeket hozzászoktassuk ahhoz, hogy körülötte forog a világ, hogy csak kiejt egy szót és máris megkapja, hogy övé minden, akkor ahhoz valóban nagyon sok anyagi dologra van szükség, és főleg arra, hogy lessük minden kívánságát és azonnal teljesítsük, nehogy lelkileg sérüljön a szegényke.

Ha viszont az a cél, hogy érzelmileg stabil, felelősségteljes felnőtté váljon, akkor egészen más dolgokra van szüksége.

Szeretetre. Figyelemre. Bátorításra. Odafigyelésre. Vele töltött időre. Ölelésre. Közös játékra. Határokra. Biztonságra. Biztos alapokra. Értékrendre.

Ami igazán számít a gyermek fejlődése szempontjából

A szeretetünket kifejezhetjük azzal, hogy valami izgalmas játékot veszünk. De a gyermek számára nem a játék-tárgy a fontos, hanem a játék-élmény. Az, hogy a szülő leül vele és együtt játszik. Különleges ajándék egy testvér, akivel együtt játszhat, veszekedhet, megtanulja megosztani a dolgait, vigyázni rá. Vagy több testvér, akikkel együtt élnek meg közös élményeket és növekedhetnek, fejlődhetnek a kapcsolati készségeikben. A nagy családban felnőtt gyermekek általánosságban érzelmileg stabilabbak, találékonyabbak, talpraesettebbek, hiszen a sok testvér között meg kellett tanulniuk, hogy meg van a helyük a közösségben, felelősek egymásért, nem körülöttük forog a világ.

A legnagyobb ajándék viszont az időnk, amiből ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk, nem sok van. Mert ugye valamiből el kell tartani a gyermekeket. És ez igaz! Felelősek vagyunk családunk fenntartásáért, eltartásáért. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi fontosabb a gyermek fejlődése tekintetében: trendi ruhák és kütyük vagy az az élmény, hogy odafigyelnek rá, időt töltenek vele? Mi a maradandóbb fejlődése szempontjából: egy közös családi kirándulás az erdőben, esetleg egy közös séta a parkban (ami nem kerül semmibe), vagy az, hogy a szülei alig vannak otthon, még többet dolgoznak, hogy drágább ajándékokkal tudják elhalmozni, hogy kényelmesebb bútorokat tudjanak venni a gyerekszobába, esetleg külön szobát tudjanak biztosítani a gyermekek számára, külföldi nyaralásra tudjon menni a család? Mindig van valami, amire lehet (vagy kell?) pénzt gyűjteni. De hogyan határozzuk meg azt, ami csak fontos, csak jó lenne, és mi az, ami valóban szükséges? Hol a határ?

Ne halogasd!

A gyermekek nagyon hamar felnőnek. És nagyon kevés időnk van arra, hogy velük legyünk! Erre a legtöbb szülő akkor döbben rá, amikor már kamaszodnak a gyermekek és már nem akarnak otthon lenni, már nincs igényük a szülők társaságára. Ne várjuk meg!

Minden nap mondhatjuk, hogy majd holnap, majd jövő héten, majd, ha ez meglesz, akkor több időm lesz a gyerek(ek)re… De a gyerek(ek)nek MA van szüksége ránk!

 Közelgő kurzusok és előadások ebben a témában itt. 

Ahhoz, hogy egészséges, érzelmileg is érett, felelősségteljes felnőtté váljon, nem tárgyakra, és nem feltétlenül jó anyagi körülményekre van szüksége. Sokkal inkább a figyelmünkre, bátorításunkra, szeretetünkre, értékelésre, feladatokra, amikben megélheti az alkalmasságát, határokra, amikből önfegyelmet tanul, érzelmi biztonságra, intim beszélgetésekre…

Nem lehet elég korán kezdeni. Tölts időt a családoddal, ennél értékesebbet nem tudsz adni nekik! Te vagy az igazi ajándék számukra! Hidd el, megéri!