Mi boldogít?

Fiatal korban mindenkinek megvan az elképzelése arról, mi fogja boldoggá tenni az életét. Több felmérés szerint a mai 20-40 év közöttiek túlnyomó része a munkában elért sikerektől várja a boldogságot, vagy legalábbis a munka teljesíti ki az életét, főként abban keresi a boldogulását. Az is látható a kutatásokból, hogy ez a generáció igen kreatív, más szükségletei vannak, mint a korábbi generációknak, könnyebben alkalmazkodik, de egyben frusztráltabb is, és egyre többen beszélnek a “quarter-life crisis“-ról, vagyis kora-felnőttkori válságról.  Ezzel szemben a Harvard Study of Adult Development kutatása kimutatta, hogy a boldog, kiteljesedett élet titka egészen máshol van, mint ahol ma a 20-as és 30-as éveiben járók keresik…

Amikor célokat tűzünk ki, általában van egy világos elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk elérni és mit remélünk a célvonalon túl. Az élet viszont nem mindig azt hozza, amit mi elképzeltünk, elterveztünk. A dolgok nem mindig úgy alakulnak, sőt, elég gyakran nem úgy alakulnak, ahogy azt szeretnénk. Kamaszokkal és fiatal felnőttekkel beszélgetve sokszor hallom, hogy a pénz, siker, jó munkahely, vagyis az anyagi biztonság az, ami egy kiegyensúlyozott élet alapját adhatja.

A Harvard Grand Study néven ismert kutatás viszont egészen más eredményeket hoz. 78 éven keresztül követték az alanyok életét évente felkeresve őket, nem csak kérdőíveket töltöttek ki, hanem gyakran a környezetükben élőkkel is elbeszélgettek, egészségügyi állapotukat követték, az agy működését, munkahelyi fejlődésüket, kapcsolataikat, egyszóval átfogó kutatást végeztek. Az alanyok között volt, aki a bostoni nyomornegyedből jutott a csúcsra, és volt, aki a Harvardon végzett, gazdag családból származott és a létrát ellenkező irányba járta meg. Mire jutottak a kutatók? Sok mindenre. Most egy dolgot szeretnék csak kiemelni: kapcsolatok.

Az emberi kapcsolatok védelmet nyújtanak, érzelmi biztonságot, enyhítik a fájdalmat betegség idején, megnyugtatják az embert krízis helyzetben, épen tartják az elmét idős korban is. Azok az emberek, akiknek stabil, biztonságot adó, intim kapcsolatuk van más emberekkel (család, barátok, közösség), sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb, elégedettebb életet éltek, egészségesebbek maradtak, hosszabbra nyúlt az életük, a memóriájuk is kevésbé romlott idős korban.

Ha tehát boldog, kiegyensúlyozott életre vágysz, akkor ne a munka, siker, pénz, karrier legyen az első helyen. Azt az időt, amit virtuális kapcsolatokra töltesz, inkább fektesd reális, valós kapcsolatokra. Mert nem az számít, hány embert követsz a fészbukon, vagy hányan szólnak hozzá a bejegyzéseidhez, hány embernek irogatsz üzeneteket, hanem az, hogy van-e melletted valaki, amikor magad alatt vagy, van-e akivel megoszd örömöd, aki bátorít, segít, meghallgat, akivel veszekedhetsz egy jót, aki elviseli a zsörtölődésed, aki ápol, ha beteg vagy, akiről gondoskodhatsz, akire mosolyoghatsz, akivel megoszthatod az életed, aki számíthat rád, aki veled osztja meg belső harcait, kérdéseit, gondjait… Itt nem ismerősi vagy haveri kapcsolatokról van szó csupán, hanem valódi, mély, biztonságot nyújtó, intim kapcsolatról. Házastársak is élhetnek úgy egymás mellett, hogy közben magányosak. És barátok is nyújthatnak biztonságos menedéke. Tehát valós, bizalmas kapcsolatokról van szó. Ezek kialakítása nem működik egy gombnyomásra, hanem időt, energiát, befektetést igényelnek és néha nehéz elviselni egymást. De végül is ezért kaptuk az életet: hogy megosszuk egymással, hogy gazdagítsuk egymást, hogy egymás segítő társai legyünk, igazi barátok, támaszok.

Ott kezdődik igazán az Élet, ahol van kapcsolat, mondhatnám így is: kölcsönös SZERETET.