Fontos a baba biztonsága?

A minap beszélgettem egy baráttal és szóba jöttek a különféle csecsemő figyelők és csecsemőket megnyugtató kütyük. Rengeteg ilyet próbálnak rásózni a kezdő szülőkre a biztonság és kényelem ígéreteivel. De valóban szükség van ezekre? Melyek azok, amelyek valóban hasznosak, és mit szolgálnak tulajdonképpen azon túl, hogy a gyártók és viszonteladók zsebét megtöltik?Amikor újszülöttel gazdagodik egy család, különösen is, ha ez az elsőszülött, millió kérdés merül fel a szülőkben. Különféle szervezetek rengeteg reklámanyaggal “ajándékozzák” meg, hogy legyen miből válogatni, és ha netán felmegy a netre körülnézni, akkor aztán a jóságos és figyelmes gúgli csak úgy dobja fel a mindenféle hirdetéseket. Könnyű összezavarodni. Néhány szempontra ezért nem árt odafigyelni.

Az első kérdés, amit érdemes feltenni, hogy mire van szükségünk? A második:

valóban szükségünk van erre?

Például: légzésfigyelő. Milyen esetben lehet erre szükség? Mondjuk egy nagy lakásban, ahol nem vagyunk a baba közelében. De ha a közelében vagyunk nap közben, ha velünk alszik egy szobában az újszülött, akkor ösztönösen fogjuk figyelni, különösen is az első hetekben. Nincs szükség arra, hogy ezt még egy gép is jelezze. Azért sem, mert első gyermeknél a szülők amúgy is hajalmosak éppen eleget stresszelni mindenen, nem hiányzik, hogy még egy gép is fokozza ezt az állapotot!

Vagy ott vannak a csecsemőket csitítgató különféle hangokat kibocsátó ketyerék. Itt most nem a felhúzható zenélőkre gondolok, hanem pl. van olyan kütyü (nem tudom másképp nevezni), ami sisegő hangot ad ki, mintha a szülő csitítgatná a gyereket: ssss…. ssss… Vagy van a szívhangot utánzó kütyü. És még sok egyéb, ami kétségtelen, hogy bizonyos mértékig megnyugtat(hat)ja a csecsemőt. De valóban szükség van ezekre?

A nagy kérdés: miért van szükség rá? A szülő kényelmét szolgálja? A baba biztonságát? A csendet?

Miért lehetnek nem csak feleslegesek, hanem egyenesen veszélyesek ezek a kütyük? Hát azért, mert egyrészt hazugság! Odateszünk egy gépet a gyerek mellé, ami azt sugallja neki, hogy ott vagyunk, hogy a szívhangunkat és a sisegésünket hallja, csak azért, hogy nekünk nyugalmunk és kényelmünk legyen. Másrészt hosszú távon a szülő elkényelmesedik, megszokja, hogy egyszerűbb egy gépre bízni a gyereket. Ami pedig a legrosszabb, a gyerek pedig megtanulja, hogy

emberek segítségét ne várja

hogy gépek nyugtatják meg, hogy még a saját fülének sem hihet, hiszen születésétől fogva ezt tapasztalja. A tapasztalat pedig minden szónál erősebben és mélyebben rögzül! Nem csoda, hogy rengeteg gyerek képtelen a kapcsolatok kialakítására, inkább menekülnek a gépek világába. Hiszen születésüktől fogva erre “tanították” őket.

Figyelem! Az helyénvaló, hogy időnként, amikor már napok-hetek óta nem aludtunk, és szükségünk van egy kis pihenésre, segítséghez folyamodjunk! Nem erről van szó! Hanem arról, amikor az egész nem a csecsemőről szól, hanem arról, hogy rázzuk le, ne zavarjon! Amikor a nehézségek elől mi magunk is a kényelmesebb megoldásokhoz menekülünk. Pedig ez a kezdeti nehéz időszak arra is szolgál, hogy megalapozza a kapcsolatunkat, hogy mi magunk is megtanuljunk szülőkké válni, kezdjünk el túllépni magunkon és a gyereket előtérbe helyezni. Bizony ezt tanulni kell, nem spórolhatjuk meg a nehézségeket, a kellemetlen, kényelmetlen helyzeteket, időszakokat!

Minden család életét felborítja az új családtag.

És ez így van rendjén. Az is teljesen rendben van, ha azt érezzük, hogy hiányzik a “régi kerékvágás”, és vágyunk valamiféle rendre, csendre, nyugalomra. Ez fontos is, hiszen ez az érzés, ez a kényelmetlenség hajt minket arra, hogy kialakítsuk az új családi szokásokat, családi rendet. De azt meg kell értenünk, hogy nincs többé “régi kerékvágás”! Nem lesz többé olyan, mint azelőtt! Más lesz. És ezt a mást, ezt az újat ki kell alakítanunk. Szükség van néhány hónapra ahhoz, hogy mi is hozzászokjunk, és a baba is eléggé megnőjön, kialakuljon egy rendszeresség. Ez pedig teljesen változó, minden gyereknél más. De ha valóban segíteni akarunk neki (és magunknak), hogy ez a rend létrejöjjön, akkor különösen is az első hónapokban kütyük helyett inkább MI magunk foglalkozzunk a babával!

A több ezer éven át tesztelt, jól bevált ringatást, ölelést, puszilgatást, dúdolgatást, mondókákat nem válthatja fel, és főleg nem múlja felül semmilyen modern kütyü! Időnk van rá, idegünk talán néha nem annyira, és sok minden másra nem jut energiánk, ami eddig fontos volt, de higgyük el, hogy a csecsemő fejlődése és a későbbi kapcsolatunk szempontjából sokkal fontosabb és hatékonyabb, ha szó szerint

kézbe vesszük a gyereket

és nem bízzuk rá semmilyen gépre! A baba sokkal nagyobb biztonságban van a szülei szerető és gondviselő karjaiban, mint egy akármit is “figyelő” vagy a babát “megnyugtató” gépek, kütyük, ketyerék között! Nem utolsó sorban sokkal olcsóbb megoldás! 😉

Ha tehát a gyermeked biztonságban szeretnéd tudni, akkor legyél mellette, figyelj rá, ringasd, dúdolj neki, nyugtasd meg, ha sír,

SZERESD!

Mert nem az a szeretet, ha mindenféle játékot veszünk a gyereknek, és különféle értékes vagy értéktelen tárggyal halmozzuk el, hanem az, ha figyelünk rá, megöleljük, gondozzuk, tapasztalható módon éreztetjük fele, hogy értékes, fontos, szeretve van!