Célt érni (1)

Bármilyen furcsán is hangzik, egy olyan világban élünk, ahol mindenki szeretne célt érni, de kevesen indulnak el. Vagy, ahogy Bob Marley mondta „Mindenki a csúcsra törekszik, de senki nem akarja alulról kezdeni.”

Célt érni egy nagyon szép gondolat, és egy nagyon jó élmény, ezt tudják azok, akik tapasztalták. De miért van az, hogy egyre kevesebben jutnak célba?

Első sorban azért, bármilyen banálisan is hangzik, mert ahhoz, hogy célt érj, előbb kell lennie egy célnak, amely felé törekszel. Sok évig foglalkoztam fiatalokkal és fiatal felnőttek képzésével, és azt láttam, hogy az egyik alap dolog, amit meg kell tanítani (mert nem megy magától) a célok kitűzése.

A következő napokban egy több részből álló sorozatot indítok el, amely ezzel a témával foglalkozik.

Kezdjük is az elején, néhány kérdéssel:

• Neked milyen céljaid vannak az életben? Mi az, amit az előtted álló évben szeretnél elérni? Hát a következő évtizedben? Életed végén?
• Ha most újra kisgyermek lehetnél, aki csodálatos mesevilágról álmodik, akkor milyen életet álmodnál magadnak? Kik és mik lennének legfontosabbak számodra ebben az álom-életben?

Felnőttként hajlamosak vagyunk „csak reális” célokat kitűzni, amiről már most látjuk, hogy megvalósítható. De jegyezd meg: csak annyit fogsz elérni, amennyit magad elé célként kitűzöl.

Na, jó, ritkán előfordulhat, hogy többet is elérsz, mert az élet nem gép, amely meghatározott algoritmusok alapján működik. Hál’ Istennek! De a mondandóm lényege: merj nagyot álmodni! Merj kitűzni elérhetetlennek tűnő célokat! Merj újra gyermek lenni és álmodni, álmodozni, felszabadulni attól a félelemtől, amit felnőtté válásod útján megtanultál: „inkább kicsit álmodok, mert azt legalább elérem és nem ér kudarc…”

Álmodj nagyot! Ne félj a kudarctól! Kövesd a szíved vágyát!

Ha hasznodra volt ez a cikk, kérlek oszd meg barátaiddal. Köszönöm!