Blog

Egész életünk döntések sorozatából áll. Felkeljek vagy ne? Mit vegyek fel? Mit egyek? Szánjak időt X-re vagy most inkább ne? Maradjak vagy menjek? Mit tanuljak? Hol dolgozzak? Kiben bízzak? … Ezek az kis és nagy döntések alakítják az életünket: a testi és lelki egészségünk, kapcsolataink, képzettségünk, végül is egész történetünk döntéseink nyomán rajzolódik ki. Nyilván, vannak rajtunk kívül álló események is, de ott is eldönthetjük, miként reagálunk azokra és ez is alakít: engem, a kapcsolataimat, a történetemet… Talán ezért is olyan nehéz sokszor dönteni. Mi lesz, ha rosszul döntök? Visszafordítható-e? Nem! És pont ez a lényeg. Amikor döntést hozok, valami

Néhány napja beszélgettem valakivel, aki arra panaszkodott, hogy nem halad, mert nem tudja az irányt. Ha tudná az irányt, akkor tudná mit lépjen. Ma egy kis segítséget nyújtok ahhoz, hogy megtaláld az irányt, meghatározd a célt. Ehhez viszont elengedhetetlenek az előző cikkre adott válaszaid: Célt érni (3). Azért kerestük a választ ezekre a kérdésekre (Ki vagy? Milyen vagy? Mi tesz egyedivé?), mert ez irányt mutat. Ha valakinek jó zenei hallása van, de nagyon nem megy neki kémia, abból ugyan lehet még vegyész, de talán boldogabb és teljesebb életet élne, ha zenével foglalkozna, minimum hobby szinten. Vagy az, aki nagyon szeret

A céltudatos élethez szükség van célokra. Ezek nem feltétlenül alakulnak ki maguktól. Vannak adott célok (pl. tanulmányi, munkahelyi), vannak olyan célok, amelyeket a hétköznapi élet szempontjából tartunk szem előtt (legyen hol lakni, mit enni, pénz a számlák kifizetésére, telefon, net, stb.). Ebben a sorozatban én nem ezekről a célokról írok. Hanem olyan célokról, amelyek hosszútávon értelmet adnak az életnek a hétköznapok kihívásain túl, amelyek lelkesítenek, hajtanak, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy a hétköznapi harcokat megvívjuk. Hol találunk ilyen célokat? Még kamasz voltam, amikor egyszer Böjte Csaba atya azt mondta, hogy Isten akarata mélyen a szívünkbe van írva. Ha a szívünket

Az első lépések Tegnap ott maradtunk, hogy bátran álmodhatunk nagyokat. És máris kaptam néhány visszajelzést, hogy ez nem is olyan egyszerű. Miről álmodjak? Mit tervezzek? Milyen irányba menjek? Vallásos emberek hozzáteszik: mit vár Isten tőlem? Vagy mi Isten terve velem? Ezek nagyon jó kérdések! És ezekre a kérdésekre magadnak kell megkeresni a választ. Valóban nem olyan egyszerű a dolog. Több okból is. Most csak néhányat említek meg: Idő Az álmodozás időigényes dolog és manapság nincs időnk semmire, nemhogy ilyen haszontalannak tűnő dolgokra. Mert mi kell ahhoz, hogy elkezdj ezzel foglalkozni? A zsúfolt napirendedben valahol időt kell szakítani rá, tehát valami

Bármilyen furcsán is hangzik, egy olyan világban élünk, ahol mindenki szeretne célt érni, de kevesen indulnak el. Vagy, ahogy Bob Marley mondta „Mindenki a csúcsra törekszik, de senki nem akarja alulról kezdeni.” Célt érni egy nagyon szép gondolat, és egy nagyon jó élmény, ezt tudják azok, akik tapasztalták. De miért van az, hogy egyre kevesebben jutnak célba? Első sorban azért, bármilyen banálisan is hangzik, mert ahhoz, hogy célt érj, előbb kell lennie egy célnak, amely felé törekszel. Sok évig foglalkoztam fiatalokkal és fiatal felnőttek képzésével, és azt láttam, hogy az egyik alap dolog, amit meg kell tanítani (mert nem megy magától)

“A fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik, az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde.” (Sirák Fia) Talán ez az egy idézet is elég volna. A lényeg benne van. Vagy idézhetném Jézustól, hogy “a szív bőségéből szól a száj“. De mit is mond a szánk? És mi köze a szívhez? Lássuk csak. A nap nagy részét munkahelyen vagy iskolában, egyetemen tölti az átlag ember. Ott sokszor nem mi választjuk meg a témát. Néha adva van: hozzák az események, a munkatársak, stb. Érdemes mégis odafigyelni arra, hogy miként reagálunk a mások által hozott témákra, ill. milyen témákat hozunk be mi. Mit osztok meg? Hogyan?

Annyira szeretem azt, hogy mindnyájan különbözőek vagyunk! Persze lehet hasonlóságokat felfedezni, de olyan jó, hogy nincs még egy olyan, mint én vagy mint te! És pont ebből a különbözőségből adódik a kérdés: lehet-e tanulni olyasmit, ami nem velünk-született? Pl. a céltudatosságot. Vannak emberek, akiknek a vérükben van vagy otthonról hozzák, esetleg az élet erre nevelte őket. És itt álljunk meg egy percet. Minden vérmérséklet és hajlam ellenére, az életben bármilyen képesség elsajátítható vagy fejleszthető. Ha rákényszerülünk valamire, akkor hirtelen képessé válunk rá? Nem! Mindig is képesek lettünk volna rá, de csak most kényszerültünk rá. Tehát igen: a céltudatosság (is) tanulható.

Korábban írtam néhány tippet az első randihoz. Most álljon itt három kérdés, amely segít megállapítani, hogy egyáltalán készen állsz-e a párkapcsolatra. 1. Mit hozol magaddal a korábbi kapcsolatokból? Ha nem vagy túl a korábbi kapcsolataidon, nem zártad le, vagy hordozol belső sebeket, sérüléseket, akkor elkerülhetetlenül tovább fogod ezeket vinni az új kapcsolatba. Akár úgy, hogy a sérelmeidet, félelmeidet kivetíted az új partneredre, vagy a korábbi tapasztalataidból fakadó elvárásaid befolyásolnak negatívan. Tehát nem fogod tudni őt úgy felfedezni és szeretni, ahogy van. Vagy legalábbis nagyon nehéz lesz ezt egy aktív párkapcsolat közben rendezni magadban. 2. Vannak megbízható, „igazi” barátaid? Nagyon fontos kérdés.

Ahogy azt a korábbi cikkben ígértem, ma folytatjuk a témát: 5 (+1) lépés, mely segíthet az aggodalmak kezelésében. 1 Az érzések helyett fókuszálj a gondolatokra Ne engedd, hogy az érzések elhatalmasodjanak, ezt nem túl szépen úgy is mondhatnám, hogy ne nyalogasd a sebeidet, az csak árt. Konkrétan, amikor azon kapod magad, hogy azon aggódsz, mi lenne ha, akkor fordítsd a gondolataidat arra, hogy mi van most, mi a valós, jelen helyzet. Az elképzelt jövő helyett a jelenre, az érzések helyett a saját gondolataidra figyelj és vedd azokat kézbe. 2 A vágyott eredmény helyett fókuszálj a lehetőségekre Amikor rázós helyzetben van

A minap írtam pár sort arról, hogy van, aki fizet azért, hogy féljen. De az életben előbb-utóbb mindenki találkozik olyan helyzetekkel, amikor ez nem csak játék, amikor valóban aggódik. Mi történik ilyenkor? Az aggodalom hangja főként így szól: “Mi lesz ha…” Amikor aggódsz, elhiszed azokat a gondolatokat, amelyek így kezdődnek: “Mi lesz ha…”. Ez azért probléma, mert azt mondogatod magadnak,  amit elképzelsz, és el is hiszed, hogy lehetséges, lelki szemeiddel már látod is. Ez valóban nagy probléma, mert az agy nehezen tesz különbséget elképzelt és valós események között, ezért beindul az agy kémiája és a szervezeted válaszol: a szíved gyorsabban dobog,