Blog

Érzések és értelem Gondolkodtál már azon, hogy milyen alapon hozol döntéseket a hétköznapok szintjén? Az ember azt gondolná, hogy a józan eszünk, a belátásunk az, ami meghatározza döntéseinket. Sajnos ez a legtöbb esetben nem így van. Ill. ha el is döntünk valamit józan ésszel, ünnepélyesen, egyáltalán nem biztos, hogy a hétköznapokban is kitartunk, másképp fogalmazva elméletben döntünk, de gyakorlatban  sokszor nem vagyunk képesek kivitelezni. Gondolj csak bele, hányszor fordul elő, hogy valaki eldönti, hogy le fog fogyni, felhagy valamilyen rossz szokásával, kedves lesz a házastársával, nem mordul rá többé gyerekére, sportolni fog, egészségesen fog táplálkozni, változtat az időbeosztásán, felhagy a

Te  mit tennél, ha kiderülne, hogy gyermekedet szexuálisan bántalmazták? Mi lenne az első reakciód? Mit tennél a bántalmazóval? Na és a gyermekkel? A szexuális bántalmazás egy nagyon érzékeny téma. Nehéz beszélni róla. Pedig sajnos gyakoribb, mint azt gondolnánk. Mit tegyünk, ha gyermekünk azzal fordul hozzánk, hogy valaki szexuálisan bántalmazta? Az első és legfontosabb dolog, hogy meghallgassuk. Semmiképpen se hallgattassuk el, hanem hallgassuk végig, engedjük, hogy kisírja, elpanaszolja, őszintén elmondhassa mi történt. Tudnunk kell, hogy a gyermek saját magát hibáztatja ilyenkor, szégyenérzet, fájdalom van benne, nehéz megfogalmaznia, vagy kimondania. Ha eljut odáig, hogy beszéljen róla, az nagyon nagy dolog és nagyon

Ma már senkinek nem újdonság, ha azt írom, hogy amint a test hat a lélekre, úgy a lélek is a testre. De azt is egyre többen tudják már, hogy az agyunkban, idegrendszerünkben végbemenő biológiai, kémiai, fiziológiai folyamatok visszahatnak az érzelmeinkre is, ahogy az érzelmeink is hatnak, a testi állapotunkra. Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a pozitív érzelmek gyógyítanak, hogy azok az emberek, akik szeretetkapcsolatokban élik életüket, akik tudnak szeretetet elfogadni és adni, egészségesebbek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Kutatók számos esetben kimutatták, hogy a szeretetkapcsolatok hatására, dopamin és norepinefrin termelődik a szervezetünkben, ami erősíti az immunrendszert. Az szerető emberek jobban

Beszélgetve emberekkel mindenhol azt hallom, hogy visszajött a tél, ősz van, hol van már a tavasz, milyen bolond ez az időjárás. Emlékeztetnék mindenkit rá: április van. Igazi áprilisi időjárásnak lehetünk tanúi. És mégis, felébred az ember reggel, issza a kávéját, néz ki az ablakon és azt gondolja magában, hogy ma nem megyek dolgozni. Húz az ágy… aludjuk át ezt az időt… És ennek ellenére felöltözik, morgolódva bár, de elindul, mert tudja, hogy ez az idő elmúlik, újra fog sütni a nap, csak néhány napig kell ezt kibírni… Az életben sokszor vagyunk így: felébredünk és arra gondolunk, nincs erőm semmihez, nincs

Fiatal korban mindenkinek megvan az elképzelése arról, mi fogja boldoggá tenni az életét. Több felmérés szerint a mai 20-40 év közöttiek túlnyomó része a munkában elért sikerektől várja a boldogságot, vagy legalábbis a munka teljesíti ki az életét, főként abban keresi a boldogulását. Az is látható a kutatásokból, hogy ez a generáció igen kreatív, más szükségletei vannak, mint a korábbi generációknak, könnyebben alkalmazkodik, de egyben frusztráltabb is, és egyre többen beszélnek a “quarter-life crisis“-ról, vagyis kora-felnőttkori válságról.  Ezzel szemben a Harvard Study of Adult Development kutatása kimutatta, hogy a boldog, kiteljesedett élet titka egészen máshol van, mint ahol ma a

Egyre gyorsuló világban élünk. Néha úgy tűnik teljesen beleszédültünk, de látnunk kell: ez még nem a végső sebesség, még mindig gyorsulóban van világunk. Hova gyorsul még? Nem tudom. Meddig lehet feszíteni a tempót? Nem tudom. Tény, hogy az automatizálás mindent felgyorsít: egy gombnyomásra ma már szinte bármi elérhető. Elvileg mindez azért van, hogy időt nyerjünk mi, emberek. De vajon időt nyerünk vele? Emlékszem a 90-es évek végén percekig vártuk, hogy egy oldal betöltődjön az interneten és idegeskedtünk, ha 4-5 percnél tovább tartott. Ma ez másodpercekre rövidült. A statisztikák szerint, ha egy oldal nem tölt be 3 másodperc alatt, a felhasználók

Egy kedves barátomról most tudtam meg, hogy egy kisebb stroke-kal kórházba került. Jobban van, mégis elgondolkodtat: 40 éves, 2 gyermekes apuka, és lelkesen szolgálja Istent, szereti a munkáját, törekszik mindent a lehető legjobban megélni, megtenni, mindenkinek segíteni. Egy másik kedves barátom munkahelyi balesetben költözött haza a mennybe 2 hónapja, 4 gyermeket hagyva hátra. És nézem magam körül és a virtuális térben a világot: mindenhol azt szajkózzák “ha elég erősen akarod és hajtasz, meg tudod csinálni”, “a pozitív szemlélet mindenen átsegít”, “keress még több pénzt”, vagy “jót tenni jó”, “ha átadod az életed Istennek biztonságban vagy”, esetleg “élj a mának, a

A “Segítség! Kamasz lesz a gyerekem!” szemináriumon beszélgettünk a legújabb önpusztító hullámról, ami a tinédzserek között terjed, a Kék Bálnáról. Néhány évvel ez előtt az emósok vagdosódó őrülete tombolt, most ez a “kihívás” nyer teret. Egy nagyon jó kezdeményezést osztok most meg, amely válaszként született erre a játékra, a Zöld Elefánt Kihívás! Részletek itt: http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kamaszok/2427/joco_bacsi_valasza_a_kek_balna_jatekra_indul_a_zold_elefant_kihivas Kérlek osszátok, terjesszétek, hívjatok ki másokat, hadd terjedjen!

Ha éltél már annyit, hogy többször is volt alkalmad kudarcot vallani, akkor boldog ember lehetsz. Igen, jól olvastad! Boldog ember lehetsz. Nem szükségszerű boldognak lenned, és a legtöbben ettől szenvednek: a kudarcban nem látnak mást, csak saját képtelenségüket, gyengeségüket. Miért is van ez? És milyen erő lehet a kudarcban? Nézőpont kérdése. Ha úgy tekintesz rá, hogy megpróbáltál valamit, szembenéztél egy kihívással, feladattal és elbuktál, akkor nincs okod örülni neki. Keresheted a hibást vagy hibáztathatod magad, letörhetsz, elkedvetlenedhetsz, feladhatod, sőt, levonhatod a következtetést: én ehhez nem értek, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Talán igaz, talán nem. Sosem tudhatod meg,

Szakítás után gyakran fájdalmasan törnek fel az emlékek az elhagyott félből. Van, aki kibeszéli magából, más kisírja magát egy jó barát vállán. Van, aki evéssel, más alvással, sporttal, fizikai munkával vagy filmnézéssel igyekszik felejteni, túllépni. Miért van az, hogy egyes embereknek ez könnyen megy, legalábbis látszólag, másoknak pedig hónapok sem elegendőek, pedig ugyanazokat a módszereket próbálják bevetni? A tudatos életmód hirdetői szerint elég a gondolatainkat más irányba fókuszálni. De van, akin ez sem segít. Talán nem tud fókuszálni? Vagy neki még ez sem megy? És akkor jönnek a még kínzóbb kérdések: miért történik ez? Miért nem tudom elfelejteni? Pedig tényleg