Érzések és értelem
Gondolkodtál már azon, hogy milyen alapon hozol döntéseket a hétköznapok szintjén? Az ember azt gondolná, hogy a józan eszünk, a belátásunk az, ami meghatározza döntéseinket. Sajnos ez a legtöbb esetben nem így van. Ill. ha el is döntünk valamit józan ésszel, ünnepélyesen, egyáltalán nem biztos, hogy a hétköznapokban is kitartunk, másképp fogalmazva elméletben döntünk, de gyakorlatban sokszor nem vagyunk képesek kivitelezni. Continue reading “Az érzések uralma”
Te mit tennél, ha kiderülne, hogy gyermekedet szexuálisan bántalmazták? Mi lenne az első reakciód? Mit tennél a bántalmazóval? Na és a gyermekkel?
Ma már senkinek nem újdonság, ha azt írom, hogy amint a test hat a lélekre, úgy a lélek is a testre. De azt is egyre többen tudják már, hogy az agyunkban, idegrendszerünkben végbemenő biológiai, kémiai, fiziológiai folyamatok visszahatnak az érzelmeinkre is, ahogy az érzelmeink is hatnak, a testi állapotunkra. Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a pozitív érzelmek gyógyítanak, hogy azok az emberek, akik szeretetkapcsolatokban élik életüket, akik tudnak szeretetet elfogadni és adni, egészségesebbek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. 
Beszélgetve emberekkel mindenhol azt hallom, hogy visszajött a tél, ősz van, hol van már a tavasz, milyen bolond ez az időjárás. Emlékeztetnék mindenkit rá: április van. Igazi áprilisi időjárásnak lehetünk tanúi. És mégis, felébred az ember reggel, issza a kávéját, néz ki az ablakon és azt gondolja magában, hogy ma nem megyek dolgozni. Húz az ágy… aludjuk át ezt az időt… És ennek ellenére felöltözik, morgolódva bár, de elindul, mert tudja, hogy ez az idő elmúlik, újra fog sütni a nap, csak néhány napig kell ezt kibírni…
Fiatal korban mindenkinek megvan az elképzelése arról, mi fogja boldoggá tenni az életét. Több 
Egyre gyorsuló világban élünk. Néha úgy tűnik teljesen beleszédültünk, de látnunk kell: ez még nem a végső sebesség, még mindig gyorsulóban van világunk. Hova gyorsul még? Nem tudom. Meddig lehet feszíteni a tempót? Nem tudom. Tény, hogy az automatizálás mindent felgyorsít: egy gombnyomásra ma már szinte bármi elérhető. Elvileg mindez azért van, hogy időt nyerjünk mi, emberek. De vajon időt nyerünk vele?
ves barátomról most tudtam meg, hogy egy kisebb stroke-kal kórházba került. Jobban van, mégis elgondolkodtat: 40 éves, 2 gyermekes apuka, és lelkesen szolgálja Istent, szereti a munkáját, törekszik mindent a lehető legjobban megélni, megtenni, mindenkinek segíteni. Egy másik kedves barátom munkahelyi balesetben költözött haza a mennybe 2 hónapja, 4 gyermeket hagyva hátra. És nézem magam körül és a virtuális térben a világot: mindenhol azt szajkózzák “ha elég erősen akarod és hajtasz, meg tudod csinálni”, “a pozitív szemlélet mindenen átsegít”, “keress még több pénzt”, vagy “jót tenni jó”, “ha átadod az életed Istennek biztonságban vagy”, esetleg “élj a mának, a többi úgysem számít”, “mert megérdemlem”… 
A 
Ha éltél már annyit, hogy többször is volt alkalmad kudarcot vallani, akkor boldog ember lehetsz. Igen, jól olvastad! Boldog ember lehetsz. Nem szükségszerű boldognak lenned, és a legtöbben ettől szenvednek: a kudarcban nem látnak mást, csak saját képtelenségüket, gyengeségüket. Miért is van ez? És milyen erő lehet a kudarcban? Nézőpont kérdése. 
Szakítás után gyakran fájdalmasan törnek fel az emlékek az elhagyott félből. Van, aki kibeszéli magából, más kisírja magát egy jó barát vállán. Van, aki evéssel, más alvással, sporttal, fizikai munkával vagy filmnézéssel igyekszik felejteni, túllépni. Miért van az, hogy egyes embereknek ez könnyen megy, legalábbis látszólag, másoknak pedig hónapok sem elegendőek, pedig ugyanazokat a módszereket próbálják bevetni?