Egyéb

A divaton túl

Néhány napja megakadt a szemem pár adaton, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egy 2021-es amerikai felmérés 14-18 évesek között azt mutatta, hogy a válaszadók 74%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, a válaszadók negyede LMBTQ+-nak, miközben 57%-nak még nem volt szexuális kapcsolata. Hogy is van ez? Az adatok még érdekesebbek, ha mellé tesszük a 2020-ban az UCLA Williams Intézet felmérésének adatait, melyek szerint a 18–34 évesek kb. 15,9%-a LMBTQ+-ként azonosította magát az Egyesült Államokban.
Vagyis a fiatalabb generációnál (14-18 évesek) sokkal magasabb a magukat LMBTQ+-nak vallók aránya, mint a 18-34 éveseknél.

Azon gondolkodtam, mi állhat a háttérben…Feltételezés, és ki-ki döntse el, hogy mennyi a valóság-alapja. Minden kornak meg volt a lázadó stílusa: az ’50-es – ’60-as években a hippik, 70-80-as években a rockerek, aztán jött a punk, rap korszak, a tetoválások, szakadt nadrág, piercing, gótikusok, emósok és még sorolhatnánk. Ezek mind jól látható, külső jelekkel, öltözködés, viselkedés, frizura, stb fejezték ki azt, hogy szemben állnak a társadalom nagyrészével. Ezekkel a másságot, a lázadást fejezték ki a kamaszok, miközben volt egy összetartozás érzés a kamasz közösségben. Mindig voltak a hangadók, vezérek, minden kisebb-nagyobb társaságban, és voltak, akik csak tartozni akartak valahová, és akkor is felvették a stílust, ha annyira nem érezték magukénak.

Ma már szinte csak szakadt nadrágot lehet venni, mindenkinek van tetkója, a fentiek “gáz”, “boomer”, “passz”, de ma is valahogy ki kell fejezni, hogy én nem vagyok vagy nem akarok olyan lenni mint ők – mármint a felnőttek. Szóval mi az, ami ma “patika” vagy “fullos”? Hát az LMBTQ+. Tagadhatatlan, hogy van egy fajta divat is ebben, ma a lázadás jele a szivárvány (és nem a Noé féle…) DE nem lehet ezt ennyivel letudni, hogy majd kinövik, mert ez nem csak egy kamasz-divat! Sokkal több annál!

A transzneműséget tekintve különösen is igaz, hogy sok esetben több, mint pusztán divat, hóbort és nem pusztán trendről van szó, hanem valóságosan küzdő, szenvedő személyekről, gyerekekről, kamaszokról és sajnos sokszor felnőttekről!

Ezért nem árt megkülönböztetni a gyerekkori transzneműséget, amit korai kialakulású nemi diszfóriának is neveznek, amikor már ovis korban fiús a lány vagy lányos a fiú, és nem szereti a saját testét, valamint az ún. gyors (vagy késői) kialakulású nemi diszfóriát, ami kamaszkorban jelentkezik. 2018-ban Lisa Littman a Brown Egyetem Közegészségügyi Főiskolájának kutatója tanulmányában kimutatta, hogy a gyorsan kialakuló (vagyis kamaszkori) nemi diszfória társadalmi és kortárs fertőzés következménye lehet. Más szavakkal, a nemi diszfórikus barátok vagy a médiából ömlő nemi diszfórikus tartalmak hatásaként alakulhat ki. Mint pl. a dohányzás: dohányzó haverok között dohányozni kezd a kamasz.

Éppen ezért fontos megkülönböztetni a lázadó kamaszt, aki azzal jön haza, hogy ő leszbikus, hogy részben tesztelje a szülők szeretetét, provokáljon, lássa, mi lesz a reakció, aztán 2 hónap múlva összejön egy fiúval és él boldogan, mint Marci hevesen, és azt, aki valóban KÜZD azzal, hogy nem érzi jól magát a bőrében, gyűlöli a nemi jegyeket, depressziós és legszívesebben nemet váltana! Más szóval, akinek valóban segítségre van szüksége a megküzdéshez! A segítség pedig nem az, hogy nemet változtat, hogy egész életében hormonoktól függjön és plasztikai műtéttel javítson a kedélyén. Sajnos nem sokat mond a main-stream média a pubertásblokkolók és a hormonkezelések negatív hatásairól, mert nyilván a cél álomvilágként beállítani, egyedüli megoldásként kínálni a nemváltást.

Ma annyira nagy a nyomás, annyira sok hazugságot, hamis információt kapnak a gyerekek már egészen kicsi korban, hogy akinek egyébként nem volna ilyen gondja, az is minimum elgondolkodik rajta, hogy akkor vajon én mi vagyok? Ha nem érzem jól magam a bőrömben, mert egyik mellem nagyobb, vagy mert folyton merevedésem van, akár akarom, akár nem, akkor én is “más” vagyok? Rám is vonatkozik ez az LMBTQ+ izé? Kell ezzel foglalkozzak? 12-13 éves kor körül a legtöbb gyerek ma már felteszi ezt a kérdést, és nem mindegy, hogy neked (szülőnek) vagy a tik-toknak – mert a hatás nem marad el!

Tehát BESZÉLNI KELL RÓLA!
Bővebben a témáról a „Valódi kincs” c. előadásban…