A melegben is próbáljunk figyelni

Nyár van, strand szezon, az ember órák hosszat kint van a strandon a tömegben, melegben. Elnézegettem a körülöttem levő kis és nagyobb gyerekes családokat. Sokszor gyönyörködtem, máskor szörnyülködtem. Néhány gondolatot osztok meg abból, amit láttam és amire érdemes odafigyelni.

Sajnos sok olyan helyzettel találkoztam, amikor a gyermekhez a korától teljesen eltérő módon viszonyultak a szülők, nagyszülők, irreális elvárásokkal, mintha a gyereknek “ezt” már ebben a korban tudnia kéne, sőt mindig pontosan és tökéletesen úgy is kéne viselkednie. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor direkt vagy indirekt módon a gyerek hiányosságait (tudás, viselkedés, képesség) túlhangsúlyozzuk, akkor ezzel az énképét és önértékelését romboljuk.

Értem én, hogy szeretnénk, ha az a gyerek már tudná, hogy csak derékig mehet be a vízbe, vagy hogy illik megköszönni, ha kap valamit, és hogy jó lenne, ha oda is tudna figyelni arra, hogy egy centivel se menjen mélyebbre, ne egye le magát, stb. Ez valóban jó volna. De amikor öt percenként csak azt hallja, hogy rászólunk: ez se jó, azt is rosszul csináltad, már megint elfelejtetted megtörölni a kezed, leetted a szép takarót, stb. akkor azt éli meg, hogy “velem biztos valami baj van”, “én nem vagyok elég jó”. Ha azt mondjuk neki, hogy “sose tanulod már meg…”, “nem igaz, hogy nem vagy képes…”, akkor ő is megjegyzi, és ez belső szólamként folyamatosan visszhangzik majd benne: “én sose tanulom meg”, “én nem vagyok képes”.

Hány olyan felnőttel találkoztam, akik 30-40-50 évesen sok-sok siker után sem tartják magukat képesnek, nem tudnak megszabadulni ezektől a belső hangoktól. Ha tudnánk, milyen nagy munka van abban, hogy ezt helyreállítsuk, hogy gyermekünk egy egészséges énképpel rendelkező, magabiztos és határozott felnőtté váljon, akkor biztos kétszer is meggondolnánk, mielőtt kimondjuk ezeket a negatív kijelentéseket.

Építsük fel a megerősítő belső szólamot

Íme 4 dolog, amire érdemes energiát szentelni a meleg ellenére is:

• Ösztönzés

Igyekezzünk meglátni minden apró kis jó dolgot, amit a gyermek tesz és tegyük szóvá. Bátorítsuk, ösztönözzük, de ne csak szavainkkal. Tegyünk meg mindent azért, hogy a gyermek érezze, tapasztalja, megélje azt, hogy ő értékes, ügyes, képes.

• Figyelem

Szánjunk elegendő figyelmet a gyerekre. Az érzelmileg vagy fizikailag elhanyagolt gyermek bizonytalanná válik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy folyton körbeugráljuk, hogy ő van a középpontban. De töltsünk vele minőségi időt. Játsszunk, beszélgessünk, hallgassuk meg a kitalált történeteit, kérdezzük, figyeljünk, birkózzunk, énekeljünk, szereljünk együtt vagy főzzünk együtt.

• Fegyelem

Szabjunk világos és érthető határokat. Tudnia kell a gyereknek, hogy mivel meddig mehet el. Ne gondoljuk, hogy egy 6-7 vagy akár 16-17 éves tudja mi a különbség a jópofa, vicces és a szemtelen között. Nem tudja! Honnan is tudhatná, ha senki nem magyarázta el? El kell magyarázni, hogy ezt eddig lehet, ettől fogva viszont már sok. Az önfegyelem nem alakul ki magától. Senki nem ébred úgy, hogy tegnap még nem tudtam uralkodni magamon, ma már tökéletesen megy. Ez lassan alakul ki. A belső fegyelem kialakulásához szükség van a külső fegyelemre. De a fegyelem nem agresszió! Sokan összetévesztik.

• Remény

Adjunk a gyereknek reményt, segítsük látni a távlatokat. A kudarc nem valaminek a vége, hanem a fejlődés része. El kell esni ahhoz, hogy megtanuljunk járni. Kell firkálni ahhoz, hogy majd szép betűket tudjunk írni.

Ha ezekre odafigyelünk, olyan élményekkel és tapasztalatokkal ajándékozzuk meg gyermekeinket, amelyek segítik az önértékelés, önbizalom kialakulását. Használjuk ki a nyár adta lehetőségeket és építsük gyermekünk belső énjét.