Gyorsul a világ

Egyre gyorsuló világban élünk. Néha úgy tűnik teljesen beleszédültünk, de látnunk kell: ez még nem a végső sebesség, még mindig gyorsulóban van világunk. Hova gyorsul még? Nem tudom. Meddig lehet feszíteni a tempót? Nem tudom. Tény, hogy az automatizálás mindent felgyorsít: egy gombnyomásra ma már szinte bármi elérhető. Elvileg mindez azért van, hogy időt nyerjünk mi, emberek. De vajon időt nyerünk vele?

Emlékszem a 90-es évek végén percekig vártuk, hogy egy oldal betöltődjön az interneten és idegeskedtünk, ha 4-5 percnél tovább tartott. Ma ez másodpercekre rövidült. A statisztikák szerint, ha egy oldal nem tölt be 3 másodperc alatt, a felhasználók 60%-a továbblép. Belőled milyen reakciót vált ki, ha lassan tölt be egy oldal? És miért?

Elvileg örülnünk kéne annak, hogy minden ilyen gyorsan működik, hogy szinte minden gombnyomásra elérhető. A mi kényelmünket szolgálja… Elvileg… Gyakorlatilag viszont nem ez történik. Kinek van több ideje amióta gyorsabbak a gépek? Sőt! Egyre kevesebb időnk van bármire is. Egyre kevésbé tudunk megállni, lelassulni. Márpedig a szervezetünk nem bírja ezt a tempót. És itt nem csak arra gondolok, hogy eleget kell aludni. A türelmetlenség komoly probléma. Emberek kezdenek el ordítozni egymással, mert az egyik lassabban megy be az ajtón és feltartja a másikat. 5 másodperc. Ennyit kéne várni, hogy besétáljon előtte a lassú ember, de ez sok, ezért inkább ordít, hátha attól gyorsabban megy. Ismerős a jelenet?

Miért olyan nagy probléma ez? Mert ahhoz, hogy a nap mint nap felgyülemlő belső feszültséget, stresszt fel tudjuk dolgozni, idő kell. Idő megállni, átgondolni. Idő érezni, örülni, fájni. Idő kivárni, hogy megérjen bennünk egy válasz. Idő, hogy a válasz formát öltsön. De a mai embernek nincs ideje megállni, mert menni kell. Nincs ideje gondolkodni, tervezni, álmodni, válaszokat találni. Nincs ideje örülni és nincs ideje fájni. Minden instant kell: most, gyorsan, azonnal, készen.

Az élet nem ilyen. Nem lehet összehasonlítani egy igazi húslevest egy instant porból készült levessel! Igaz, az egyik kész van 5 perc alatt, a másik sok munkát és időt igényel. De az eredmény is egészen más! Érdemes időt fektetni a dolgokba, mert anélkül nem lesznek “igaziak”. Érdemes időt szánni magunkra, hogy igazán éljünk és ne csak átrohanjunk az életen.

Nagyon fontos, hogy megtaláljuk az időt arra, hogy megálljunk, hogy utolérjük magunkat (lelkileg, érzelmileg). Különben összeroppanunk. De ezt az időt megtalálni nehéz. Talán néhány kérdés átgondolása segít ebben.

Gondold át:

• Mi az, ami nap mint nap hajt? Külső vagy belső erő hajt? (megfelelés a főnöknek vagy magamnak; túl sok feladat amit mások tettek rám/várnak el tőlem, vagy amit én vállaltam magamra/szeretnék jól csinálni)
• Mi akadályoz abban, hogy naponta legalább fél órát magamra szánjak?
• Milyen “időrablókat” dédelgetek? (facebook, telefonálgatás vagy csettelés ismerősökkel lényegtelen dolgokról, panaszkodás, sorozat, játék – ezek azért veszélyesek, mert azt a látszatot keltik, mintha magamra fordítanám ezt az időt, ez a “kikapcsolódásom”, pedig ellenkezőleg)

Érdemes időt szánni magunkra: töltődni, tankolni, utolérni magunkat, érezni, tervezni, megérkezni. De ezt nem fogja más megtenni helyettünk. Ki kell harcolni! És ez egy nagyon nehéz harc, mert első sorban saját magunkkal kell megharcolni: a rossz szokásainkkal, berögzült viselkedésformáinkkal. De megéri!