Az én időm

Akarva-akaratlanul is előfordul időnként, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Amikor 20 évesen férjhez mentem, a barátnőim mind irigykedtek, és amikor néhány évvel később az egyik barátnőm karrierje elkezdett erőteljesen felfele ívelni, akkor mind őt figyeltük, hogy de jó neki…

Van, amikor úgy érezzük lemaradunk, máskor pedig a múltban elkövetett hibákon vagy szerzett sebeken siránkozunk. Valamihez mindig viszonyítunk: lehet ez barát-barátnő, akiről azt gondoljuk, hogy befutott, megcsinálta, megérkezett, cél ért, sikeres lett, stb. De lehet ez egy ideál, amit fejünkbe vettünk, vagy egy cél, amit mi tűztünk ki magunk elé, pl. 5 éven belül karriert építek, megházasodom, házat építek, gyerekem lesz, stb.stb.stb.

Mi a gond ezzel? – kérdezhetnéd. Hát azzal, hogy célokat tűzünk ki, vagy nagyokat álmodunk, tervezünk, küzdünk ezekért, azzal nincs semmi gond!

A gond ott kezdődik, amikor ezek észrevétlenül ragaszkodássá válnak. Amikor kezded azt érezni, hogy telik az idő és te még nem tartasz ott. Amikor elkezded feltenni a “mit rontottam el”, “mi a baj velem”, “kifutok az időből”, “mikor jön már össze”, “össze jön-e még egyáltalán” típusú kérdéseket. Miért? Mert a figyelmed, energiád, fókuszod nem a jelen, hanem valami elmulasztott múlt vagy lehetetlennek tűnő jövőkép. Elveszted a lendületed, az erőd, beletörődsz, lemondasz, kiábrándulsz…

Nem kell így lennie! Sok mindent tehetsz azért, hogy ne így történjen!

Az egyik dolog, ami segíthet az, hogy a jelenben élsz: ez az én időm! Ha tudod, hogy időben vagy! Ez időnként békét ad, máskor sürget, mindenképpen mozgásban tart, de nem emészt, nem csüggeszt el, nem bénít, hanem hajt. Az én időm! Másnak más az ideje: máskor “fut be”.

Az élet nem versenypálya! Bár sok a küzdelem, és van cél, van hajtás, futás, akadály, de nem másokkal versengünk, hanem mindenki a saját útját járja, a saját életét éli. Ezért ne hasonlítsd össze magad senkivel! Csak érkezz meg a te idődbe! Az Élet Ura egyben az idő ura is, és személyre szabta mindenki történetét. Éld a sajátodat! Nem a múltat, hanem azon túllépve, elengedve. Nem a jövőt, az még nincs itt, nem kell félni tőle. Éld a jelent: tanulva a múltból és előkészítve a jövőt.

Ez az én időm!