Tökéletesen összetört és összetörve tökéletes

Gondolj arra, akit legjobban szeretsz. Mit kívánsz neki? Ugye a legjobbat! Legszívesebben megóvnánk szeretteinket minden bajtól, minden összetöretéstől, fájdalomtól, nehézségtől. És olyan nehéz elviselni azt, amikor nem vagyunk képesek rá, amikor azt látjuk, hogy szeretteink szenvednek és nem segíthetünk, vagy vesztükbe rohannak és nem állíthatjuk meg… Azt gondoljuk, reméljük, az életük (és a mi életünk is) akkor tökéletes, ha nem történik semmi baj. De sajnos az élet nem ilyen. Az életben sokszor összetörünk: a szívünk, a kapcsolataink, az egészségünk, a biztonságunk, minden olyan törékeny és gyakran el is törik.

És hát mit teszünk azzal, ami összetört? Olyan kultúrában élünk, ahol eldobjuk, lecseréljük egy másikra, jobbra. A tönkrement kapcsolatokat újra, az összetört szívet egy keményebbre… amikor csak tehetjük.

Van egy japán művészet, kintsuginak nevezik. Ennek lényege, hogy az elrepedt vagy eltört cserépedényeket, porcelánokat aranyporral kevert mázzal javítják. Az a gondolat áll e művészet hátterében, hogy az összetörtség a történetünk része, mely nem értéktelenné, hanem még értékesebbé teszi az életünket.

Mindannyian követünk el hibákat, gyengék és gyarlók vagyunk, bajba kerülünk, összetörünk. De a teremtő Isten nem vet el minket emiatt, hanem Jézusban életét adta azért, hogy helyreállítson, új esélyt adjon. Nem tűnik el a természetünk, a “repedéseink”, nem válunk hibátlanná, tovább hordozzuk történetünket. Múltunk nem tűnik el, de nem kell szégyellnünk vagy elrejtenünk a hibákat, sebeket, fájdalmakat, szenvedést, mert az életünk így értékes.

Lehetek tökéletesen összetört és ezzel együtt összetörten tökéletes.