Csak lassan

Az ünnep mindig jó lehetőség arra, hogy megálljunk.

De néha nem megy. Tudjuk, hogy most a megállás ideje van, de pörgünk tovább, és csak rohannak a gondolatok, cikáznak hol vissza, hol előre, mindenhol vagyunk csak a jelenben nem, mindenhova rohanunk, pedig most meg kéne állni. És akkor jön a “csak éljem túl” vagy “ez is lejár és túl leszünk rajta” és pöröghetünk tovább.

Ha egy sebes vonatot meg akarunk állítani, előbb lassítunk. Különben csak ütközéssel lenne képes megállni, vagy kisiklana. Az életünkkel is így van: ha meg akarunk állni, előbb lassítani kell. Először csak egy kicsit, aztán lassabban és lassabban egészen a megállásig. Nehogy ütközzünk vagy kisiklás legyen a vége.