Fiús lányok és lányos fiúk

Azt mondják, hogy a gender, vagyis a társadalmi nem az pusztán kulturális, társadalmi konstrukció. Vagyis azért lányosak a lányok, és azért fiúsak a fiúk, mert valakik valamikor nagyon régen kitalálták, hogy mi számít nőiesnek és mi férfiasnak és ezt nyomják le a gyerekek torkán, arra kényszerítve őket, hogy így viselkedjenek. Pedig, ha hagynák, hogy önmaguk legyenek, egészen szabadok lehetnének. Erre persze példa, hogy hát vannak lányos fiúk és fiús lányok. Ezt amolyan bizonyítékként állítják elénk, sokakat összezavarva, mert hogy honnan is tudnánk, hogy végülis ez igaz-e vagy nem.

Nem fogok bizonyításokba menni, ezt sokan megtették már, neves szakemberek, akik ezért el lettek lehetetlenítve szakmájukban. Azért hoztam fel ezt, mert sajnos nagyon sok szülőt elbizonytalanít.

A férfi és női ideál, az, hogy mi fiús és mi lányos, az valóban kultúránként változik, de olyan nagy eltérések azért mégsincsenek: a lányok a legtöbb kultúrában babáznak és a fiúk fegyverkeznek, ahogy az ideálok is csak papíron léteznek.

Minden ember más. Hogy ki mit hoz magával genetikailag, kultúrálisan, milyen a vérmérséklete, a személyísége, az nagyon változó. Egy családon belül is változó, hogy a lányok közül melyik mennyire lányos vagy fiús vagy hogy teszem azt mondjuk 3-4 fiú közül melyik mennyire férfias. Az viszont, hogy egy fiú szereti a művészeteket és nem érdeklik a fegyverek, vagy hogy egy lány szeret nadrágban járni és fára mászni, vagy focizni, verekedni, azt egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől ő transznemű volna. Vagyis, hogy ő lány bőrbe született fiú vagy éppen fiú bőrbe született lány. Ilyen egyszerűen nincs. Vagyis van, de akkor sincs!

Hogy értem ezt? Úgy, hogy létezik az érzés, de nem létezik a valóság. Sőt, ami még ennél is fontosabb, ez az érzés csak ideiglenes. Nem tart egy életen át. Legfeljebb néhány évig.

Fogalmazzunk másképp: ha egy lány szeret harcolni, fára mászni, autózni, akkor lehet, hogy neki Isten az életben egy olyan szerepet szán, amihez szüksége lesz ezekre az adottságokra. Például az ószövetségben Judit, aki lefejezte az ellenség vezérét, vagy Szent Johanna, aki a francia sereget vezette győzelemre. Nincs szükség konkrét háborúra ahhoz, hogy ilyen hőstetteket vigyen véghez valaki. A hétköznapokban bőven adódnak nehéz helyzetek, amelyekkel meg kell küzdeni, és előfordulnak olyan szituációk, amikor másokat kell vezetni.

Vagy vegyünk egy fiút, aki szereti a zenét, és nem autózik vagy verseng, mint mondjuk a testvérei, érzékenyebb lelkű és talán a mozdulataiban is finom. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy lány, hogy transz vagy homoszexuális hajlamai vannak. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy Isten finom lelket és érzékenységet adott neki, mert erre lesz szüksége, hogy betöltse Istentől kapott küldetését. Dávid sem versengett a bátyjaival, hanem hárfázott, göndör hajával és érzékeny lelkével még az apja se nézte ki belőle, hogy seregbe való. Mégis, ő lett a legnagyobb király, háborúkat nyert, mindenki ismeri nevét!

Tehát szülőként nem kell elbizonytalanodni, kétségbe esni, összezavarodni attól, hogy a gyermekünk nem hozza 100%-ban az ideális nemi vonásokat. Inkább ez a ritka. Szülőként az a feladatunk, hogy segítsünk gyermekünknek felismerni Istentől kapott identitását, küldetését, segítsünk megismerni és megélni Isten álmát, tervét. Ehhez mutassunk jó példát: legyünk mi magunk Isten szíve szerinti nők, ill. férfiak. Erősítsük meg születési nemében azáltal, hogy nemének megfelelő ruhába öltöztetjük, gyakran dicsérjük, feladatokat bízunk rá, szeretjük és vele együtt igyekszünk felfedezni mi az Isten álma vele kapcsolatban. Legyünk hálásak érte, fogadjuk el olyannak, amilyen, és nagyon-nagyon-nagyon szeressük!

„Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:
napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (Zsolt 139,16)