Mi baja a gyereknek?

Gyakran hallom kamaszoktól, hogy ilyenekre panaszkodnak: mindenki rám van szállva, sose hagynak békén, nincs kedvem semmihez, depis vagyok, utálom a tesóimat, utálom a tanárokat… végül is mindenkit. Talán te is megfigyelted már milyen kiszámíthatatlanok: egyik pillanatban az egekig lelkesedik valamiért, másnap meg már unja az egészet; hogy az a kedves gyerek, aki tegnap még segítőkész volt, ma már visszaszól és követelőzik, mindenhez negatívan viszonyul vagy flegmán hanyagol, elvárja, hogy felnőttként kezeljék, de nem képes felelősen gondolkodni, eddig beszédes volt, most meg csak hallgat és nem mond el semmit…

Szülőként felmerülhet a kérdés, hogy mi baja a gyereknek, és ott a kísértés is egyben: majd segítek neki megoldani. De ez nem így megy. Ez most egészen más, mint ami eddig volt, ezért egészen másként kell hozzáállni…

Első sorban azt kell megérteni, hogy nincs baja a gyereknek! Pusztán csak kamasz. Vagyis teljesen normális! A fent leírt jelenségek megnyugtatóak: a gyerek fejlődik, már nem is annyira gyerek, elkezdett felnőni és nem fér a bőrébe. Szó szerint sem (fizikai változások, hirtelen növekedés, pattanások, hangváltozás fiúknál, stb.) és átvitt értelemben sem: szűk lett az eddigi világ, az eddigi szokások, gondolkodásmód, kapcsolatok és még nem alakult ki az új.

Ebből nem az következik, hogy most már felnőtt és nincs szüksége segítségre, éljük túl ezt az időszakot! Nem! Pont, hogy nagyon nagy szüksége van segítségre. De nem arra, ahogyan eddig segítettünk neki, ahogyan eddig ott álltunk mellette.

Szülőknek ez rossz hír, mert eddig már végre kezdett kialakulni valamiféle családi rend, és már végre megtanulták kezelni a gyereke(ke)t, de most minden újra felborul és lehet kezdeni elölről.

Ha szeretnél még többet tudni a témáról, jelentkezz a Segítség! Kamasz lesz a gyerekem! szemináriumra, amely 6 estén keresztül nyújt támaszt ebben  a tanulási folyamatban.