Amiről beszélni is nehéz

Te  mit tennél, ha kiderülne, hogy gyermekedet szexuálisan bántalmazták? Mi lenne az első reakciód? Mit tennél a bántalmazóval? Na és a gyermekkel?

A szexuális bántalmazás egy nagyon érzékeny téma. Nehéz beszélni róla. Pedig sajnos gyakoribb, mint azt gondolnánk. Mit tegyünk, ha gyermekünk azzal fordul hozzánk, hogy valaki szexuálisan bántalmazta?

Az első és legfontosabb dolog, hogy meghallgassuk. Semmiképpen se hallgattassuk el, hanem hallgassuk végig, engedjük, hogy kisírja, elpanaszolja, őszintén elmondhassa mi történt. Tudnunk kell, hogy a gyermek saját magát hibáztatja ilyenkor, szégyenérzet, fájdalom van benne, nehéz megfogalmaznia, vagy kimondania. Ha eljut odáig, hogy beszéljen róla, az nagyon nagy dolog és nagyon jó dolog, ezért véletlenül se vágjunk a szavába.

Ha arra gondol egy szülő, hogy az ő gyermekét bántalmazná valaki, elképesztő érzések törnek fel benne. Mégis, amikor szembesül a helyzettel, zavarában nem tud mit tenni, mit mondani. Különösen is, amikor kiderül, hogy a bántalmazó egy közeli rokon, barát, bizalmas személy. Igen, jól olvastad. Nagyon ritka, hogy a gyermeket idegen bántalmazza. Főként közeli rokon, barát, szomszéd, nagyobb fiú-lány “játszik” vele, és persze érzelmileg zsarolja, hogy ezt ne mondja el senkinek, mert akkor valami nagyon nagy baj fog történni. Ezért is nehéz ez a téma. Nehéz róla beszélni, nehéz elhinni, hogy XY, akit beengedtünk a házunkba, akit bizalmunkba fogadtunk, ilyet tehet.

De gondoljunk csak bele. A gyermek, akinek a lelke teljesen össze van zavarodva a történtek miatt, ráveszi magát nagy nehezen, hogy elmondja mi történt. És akkor a szülő azzal reagál, hogy “az nem lehet! XY biztos nem tenne ilyet!” Lehet, hogy ezt gondolja, biztos, hogy hatalmasat csalódott XY-ban, el sem tudja képzelni róla! De valójában a gyerek mit hall meg az előző mondatból? Lefordítom: “hazudsz, nem hiszem el neked, hogy XY ilyen gonosz ember, biztos te vagy a hibás, nem hiszek neked” Ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, de valami ilyesmit fog a gyermek leszűrni a fenti első reakciónkból. Ami, ismétlem, lehet teljesen őszinte megdöbbenésünknek a kifejeződése. És talán el sem akarjuk hinni, hogy ez megtörtént, és legszívesebben valahogy meg nem történtté tennénk, de sajnos nem lehet.

Mit tegyünk hát?

Hallgassuk végig! Ne szóljunk bele! Ne magyarázzuk meg, hogy “biztos rosszul értetted” vagy “talán nem is oda nyúlt”, vagy “talán csak véletlen volt”, vagy bármi hasonló. Ezzel a gyereket tesszük hazuggá, be fog zárulni és csak rontunk a helyzeten. Tehát bármennyire is hihetetlen, higgyük el! A gyereknek azt kell tapasztalnia, hogy

• szeretik
• elfogadják
• meghallgatják
• hisznek neki
• mellette állnak
• védik
• biztonságban van

Ilyenkor különösen is szüksége van erre a tapasztalatra! Tehát minden erőnkkel ezen legyünk, hogy ezt biztosítsuk számára!

A bántalmazót pedig távolítsuk el a környezetünkből. De ismétlem: a gyermek a fontos. Akkor fog tudni hatékonyan gyógyulni, ha a bántalmazásban szerzett tapasztalat ellenkezőjét érzi: kihasználás helyett elfogadást, szeretetet, bizalmat, védelmet, biztonságot.