Ördög vagy angyal?

Szülőkkel beszélgetve gyerekekről, kamaszokról, gyakran feltűnik, hogy a rosszat jobban meglátják (vagy csak jobban szóvá teszik), mint a jót. Pedig, ha részletekbe megyünk, kiderül, hogy nincs is akkora baj a gyerekkel, csak “1-2 apróság”. Vajon hogyan érzékeli ezt a gyerek?

Sokszor hallom, hogy szülők azt mondják: “Amikor nem vagyok ott, úgy viselkedik, mint egy angyal, mindenki dicséri, udvarias, rendes, kedves, rá se lehet ismerni. De amikor ott vagyok, mintha belebújt volna a kisördög, vagy nem is tudom”. Mi lehet az ok, mit lehet ezzel kezdeni – kérdezik.

Valahol természetes, hogy idegenek között nem engedi el magát annyira, jobban figyel, előveszi mindazt, amit tanult. Fontos neki, hogy mit mondanak mások, hogy mit fog visszahallani anyuka, apuka, szeretné, hogy büszkék legyenek rá. Szeretne megfelelni, vágyik arra, hogy szeressék.

Amikor otthon érzi magát, akkor kiengedhet, szabadon önmaga lehet, mert tudja, hogy úgy is szeretik, nem kell megfeleljen, ill. valahogy magára kell vonja a figyelmet. És ha a szülők a rossznak nagyobb figyelmet szentelnek, gyakrabban emlegetik, mint a jót, ha kritikát inkább hall tőlük, mint dicséretet, bátorítást, buzdítást, akkor természetes, hogy ennek a ki nem mondott, de állandóan kimutatott, szóvá tett elvárásnak fog megfelelni. Ez a viselkedés hozza el a figyelmet, ez áll a kapcsolat középpontjában.

A gyerek kicsit olyan, mint egy növekvő fa: az rendben van, hogy tavasszal meg kell metszeni, nyesni kell, hogy jól nőjön és jó gyümölcsöt hozzon. De az év többi részében nem nyesegetjük folyamatosan, hanem élvezzük a virágzást, a gyümölcsöket, az árnyékát. Így a gyerekkel is: néha meg kell metszeni, szóvá tenni, hogy mire figyeljen, hol vannak a határok. De sokkal több dicséretre, elismerésre van szüksége, sokkal inkább éreznie kell, hogy büszkék vagyunk rá, hogy örömünket leljük benne. Ne folyton csak kritizáljuk, ne mindig csak a rosszat lássuk és tegyük szóvá, mert az nem fog növekedést, jó gyümölcsöt hozni. Fejezzük ki gyakrabban a jót, a szépet, az örömöt.

“Te vagy az én szeretet fiam (lányom), akiben kedvem telik.”