Az Én életem, az Én döntésem

Társadalmunkban, napjainkban ez egy általánosan elfogadott (és használt) gondolatmenet: Én döntök, jogomban áll úgy dönteni, ahogy Nekem jó, hiszen az Én életemről van szó és senkinek semmi köze hozzá.

Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Döntéseink ugyanis hasonlóak a tóba vetett kőhöz: egyrészt mélyre hatnak a saját életünkben, másrészt hullámokat hoznak létre, amelyek sok mindenki másra is hatnak. És ezt érdemes szem előtt tartani. Ha boldog kapcsolatokra vágysz, akkor bizony nem engedheted meg magadnak ezt a gondolkodásmódot, hiszen ez elszigetel, eltávolít és előbb-utóbb magadra maradsz a döntéseiddel, életeddel! Békétlen, nyugtalan, zavaros lesz a TE életed.

Sokszor kell döntéseket hoznunk és sokszor szembesülünk a kísértéssel, hogy elsősorban magunkra gondoljunk és másokkal, a távolabbi következményekkel ne foglalkozzunk. Pedig a bölcs döntés ezeket is szem előtt tartja. Sokszor szoktam mondani, írni, hogy a jelenben éljünk. De ezt annak tudatában tegyük, hogy

 jelenünk hat a jövőnkre. 

A jelenben hozott döntések formálják a jövőnket. Ezért egy döntés meghozatalánál elengedhetetlen, hogy amennyire tőlünk telik, megvizsgáljuk annak következményeit rövid és hosszú távon, hatásait nem csak saját magunk, hanem mások életére nézve is.

Vegyünk néhány egyszerű példát. Nyár van, nincs kedvünk munkába menni, inkább a gyerekekkel lennénk, kimozdulnánk valamerre. Ha ilyenkor felhívjuk a főnököt és beteget jelentünk, akkor a gyerekeink megtanulják, hogyan kell a saját érdekünkben hazudni, kibújni a felelősség alól, a szórakozást választani a ránk bízott feladat helyett. Milyen hatással lesz ez rájuk hosszú távon? Csodálkozhatunk majd 5-10 év múlva, ha minden nehézség elől valami mondvacsinált ürüggyel kibújnak és a könnyebb utat választják?

Vagy flegmán, tiszteletlenül beszél velünk egy pincér vagy ügyintéző, és erre mi is ilyen stílusban válaszolunk, ezzel továbbfokozva a feszültséget mindenkiben. Esetleg otthon elmeséljük a családnak mi történt és mindenfélének bélyegezzük az illetőt. Milyen példát mutatunk ezzel a gyerekeinknek? Milyen légkört viszünk haza? Milyen hatással lesz ez a családunk estéjére? Kinek jó ez?

Vagy hazajön a gyerek az iskolából és elmeséli, hogy valamelyik tanár igazságtalanul osztályozta, mi pedig anélkül, hogy megvizsgálnánk a helyzetet, mindennek lehordjuk az ilyen tanárt. Ezzel arra tanítjuk a gyereket, hogy ne tisztelje a tanárokat. Csodálkozhatunk-e rajta, ha néhány hét elteltével a gyerek minden tanár iránt tiszteletlen, engedetlen lesz, csak panaszkodik és a tanárok nem bírnak vele? Ki tanította erre a gyereket?

 Mindaz, amit mondunk vagy teszünk hatással van másokra!

A hétköznapokban gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, amikor nem kell nagy döntéseket hozni, de ilyen és ezekhez hasonló helyzetekben eldönthetjük, hogy átvesszük a trendi szokásokat, mások feszültségét, vagy megmaradunk embernek, aki tisztel másokat, igazságban él, nem panaszkodik, hanem törekszik jobbá tenni ezt a világot, a környezetét.

 Függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak velünk, mindig szabadságunkban áll másként válaszolni! 

Nem kell olyanok legyünk, mint azok, akik bántanak minket! Dönthetünk úgy, hogy más hangnemben, nyugodtan és tisztelettel válaszolunk. Ezzel rájuk is jó hatással leszünk és mi is belső békét, nyugalmat, elégedettséget fogunk tapasztalni. Hát nem jobb ez? Nem csak nekünk, hanem mindenki másnak is.

 Nem elég az, hogy nekem jobb legyen! Legyen mindenkinek jobb!

Ha tehát döntés előtt állunk, akár kicsi, akár nagy döntésről van szó, vegyük számba a következményeket és döntésünk hatásait másokra. Azt válasszuk, ami nem csak nekünk, hanem másoknak is javára válik. Így nem csak a saját életünket, hanem környezetünket és a világot is jobbá tesszük.

Mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük. /Máté 7,12/

Magadról tudd meg, mi jár embertársadnak, légy minden ügyedben józan és megfontolt. /Sirák Fia 31,18/

 

 

Posted in Egyéb, Életvezetés, Nevelés and tagged , , , .